Embedded Files
Heli-Kraft Klettersteig (Ausztria) 2010.06.06. Teljes túra: 6,3 kmTeljes szint: 330 mEbből mászás 140 mA beszállásig: 40 percMászás: 1,5 óraTeljes túra: 4 óra (nagyon lazán, nézelődve, fotózgatva)Nehézség: CA Heli-Kraft egy igazi mászás-a-mászásért út. Tulajdonképpen nem kell feljutni különösebb sziklafalon, nem kell nagy szinteket leküzdeni, nincsen elképesztő, lenyűgöző panoráma, hatalmas kitettség. Van viszont jó sok vascövek, cikk-cakkban kanyargó, pihenőhelyeket alig érintő paramadzag, izzasztó oldalazás, három- és kétköteles átkelőhely, doronghíd. Az előző napi hosszabb mászás után azért be kell vallanom, jól esett kibukkanni a keresztnél, mégis azt mondom, érdemes kipróbálni ezt a mászókát is. Különösen akkor, ha a mászás végén még felkapaszkodsz a Hochkar 1808 méteres kilátópontjára, ahonnan a Schneebergtől a Dachstein vonulatáig ellátni.
Főleg a rövidsége és a kunsztjai miatt esett a választásunk erre a mászóútra, no meg mert igen közel, alig 40 km-re fekszik Eisenerztől. Megközelíteni vagy az S1 autópálya felől, St.Pöltennél letérve lehet, vagy ahogy mi is tettük, Eisenerz felől, Göstling felé tartva. A kiindulópont Lassing falu, de vigyázat, ha csak elhamarkodva ütöd be az útvonaltervezőbe, az akár félre is vezethet, ugyanis a Geasause déli oldalán van egy másik ugyanilyen nevű helység. Ez tehát Lassing Palfau mellett, ahol nem mellesleg a kellemes kis Kaisergams Klettersteig található. A kettőt akár össze is lehet kötni, ha valakinek van egy egész napja rá. A 25-ös útról Lassingnál a Hochkar síterep felé vezető, fizetős útra kell letérni (mi ketten 7,5 eurót fizettünk), innen még 9 km aszfaltút vezet fel a hegyre. Így tehát a szint nagy részét autóval tesszük meg, ami azért elég kényelmes megoldás. A leghátsó, P1 parkolóban érdemes hagyni az autót, majd jobbra térni, ahol az épület falán azonnal van egy útbaigazító tábla. A széles makadámúton kell haladni, majd az újabb tábla iránymutatását követve balra térni. Innen már látszik a cirkuszvölgy, amelynek jobb oldalsó sziklafalába építették az utat. Már csak egy combos kis törmeléklejtőn kell feljutni a völgy túlsó oldalán, és máris a beszállásnál vagy. Narancssárga pöttyök jelzik az irányt. Az út tulajdonképpen egy három tömbből álló, nem túl magas falon vezet bal felé. Az első tömb a legnehezebb és legmagasabb: függőleges kezdőfallal indít, majd balra harántol, ahová az áthajlásba a gerendahidat építették. A híd kicsit kileng, de nem igazán nehéz átkelni rajta. A palló után felfelé, majd megint balra halad az út, és mikor már azt hiszed, hogy vége a tömbnek, és leléphetsz a hajlatba, ismét felfelé fordul, és csinál egy vargabetűt a falon, jobbra, fel, és újra balra.
A három köteles hídnál bukkan ki újra, ahova azonnal be is kell lépned, mert nincs más lépés előtte. A híd azonban a vártnál könnyebbnek bizonyul, bár hosszabb, mint amire számítottunk. A közepe táján megnyugszom, visszanézni és vigyorogni is marad kedvem, egyre jobban élvezem. Azért a videon még elég szánalmas az araszolásom, de hát istenem, ezt is szokni kell.
Nem túl magasan futó cöveksor következik, általában alaposan megvasalva, csak időnként kell egy-egy nagyobbat lépni, vagy keskeny repedésben találni lépéseket. Kellő óvatossággal, de elég gyorsan lehet haladni, és már meg is érkeztünk a következő, kétdrótos átkeléshez. Rövid és vicces, ezt már kimondottan élvezem, ahogy nyúlik a drót a talpam alatt. Megint csak oldalazás jön, egy kitettebb, bár erősen megvasalt fallal. Itt már majdnem teljesen fenn vagyunk, akár ki is lehetne mászni a hegytetőre, de a drót még újra a fal irányába fordul, és felvezet egy kisebb platóra. Ami jön, az egy újabb, kis kétköteles híd, nem is emlékeztem, hogy van még egy belőle. Meg is örülök neki, itt már egész könnyedén kelek át. Már csak pár méter kapaszkodás, és kinn vagyunk a keresztnél. Ahol pedig három ötven körüli ember, két nő és egy férfi ücsörög éppen. Na nem erre túráztak, mert a sisak ott vigyorog a zsákokon. Hát így megy ez errefelé. Kölcsönös köszöngetés és fotózás után mindannyian a Hochkar 1808 méteres kilátópontja felé vesszük az irányt, amit úgy a legkönnyebb megközelíteni, ha előbb kimászunk a sűrű törpefenyvesből a sípálya irányába, majd a pálya vonalát követő túristajelet követjük. Először semmi különös nem látszik, lankás hegytető, felvonók és hütték csúfította táj. Ahogy viszont egyre feljebb érsz, délre és nyugatra is kitárul a táj, sőt hamarosan északra is messzire látni. A környék legmagasabb pontján állsz, és körös-körül hegyek. Keletre-délkeletre a Schneeberg és a Rax, aztán végig a Hochswab vonulata, egészen az Eisenerzi Alpokig, ahol jól beazonosítható a tegnap mászott Pfaffenstein, aztán tőle jobbra a Hochkogel, majd a Planspitze ferde nyúlványa és a hegyes Lugauer, egészen nyugatra a Buchstein és a Tamisbachturm összenőtt vonulata, háttérben a Hochtor dupla csúcsával, északnyugatra pedig, a távolban, a Dachstein derékig havas, szépséges nyúlványa. Nehéz betelni a látvánnyal, és nehéz elszakadni tőle. Ha ez mégis sikerül, vissza ugyanezen az úton juthatsz. A túristaút is a parkolóba vezet, de még gyorsabb, ha a meredek sípályát választod, már ha bírja a térded így léc nélkül. Mi a puha fű miatt az utóbbi mellett döntöttünk, de a végére eléggé cikkcakkosra sikerült a lemenetelünk. Jó kis út, és gyönyörű környék, senki ne hagyja ki!
Page updated
Google Sites
Report abuse