Embedded Files
Ez a Marseille-től keletre fekvő, vagy 20 km hosszú és 4 km széles sziklás terület csodaszép, leginkább hosszú és keskeny sziklaöbleiről híres. Már többször is jártunk itt, általában Ailefroide magashegyi környezete után, levezetésnek, a nyári szünetben. Egyszer másztunk is az En Vau-ban, de többnyire inkább pancsoltunk, snorkeleztünk, motorcsónakot béreltünk. Már akkor is megállapítottam, hogy szezonon kívül kell ide jönni, mert nyáron akkora a zsúfoltság, hogy nem lehet a parkba beférni. Így az idén Pünkösd lett az ideje. De ezzel is alaposan elszámoltam magam, mert úgy látszik, a világnak ez az egészen különleges szeglete annyira népszerű lett, főleg a túrázók, bringázók, vagy csak simán a turisták körében, hogy már májusban, amikor a tenger alig haladja meg a 17 fokot, ki lehet tenni a „megtelt” táblát. A kempingben tényleg ki is tették, nem sokkal az érkezésünk után. Pár nap után nem is bírtam tovább az arcomba dohányzó, tőlem 3 méterre online meetingelő, vagy éjszaka kockapókerező franciákat, és kivettünk egy pokoli drága apartmant. Amivel aztán az utazás felére elérkezett a nyugalom, a csend, és a csodás kilátás is. A mediterrán életéréshez könnyű élménymászásokat választottunk.
Saphir 5b
A Saphir egy látványos tornyon vezet öt kötélhosszon át, és bizony, az első hosszon már látjuk, mire számíthatunk. Egy éppen az útba beszálló helyi arc fel is hívja a figyelmünket, hogy legalább 5c-re készüljünk a csúszósság miatt.
Atti mássza a kezdőfalat, és ijedség ide, csúszósság oda, gyorsan átjut rajta. Könnyű gerinc következik, több mint 60 méter, útközben lelek is egy standot is, de nem akarom használni, mert tudom, hogy a folytatásban a hátralevő három hosszból a középső a legnehezebb, az én szeretném mászni. Így megkérem Attit, induljon el, és szinkronban haladunk a falig.
A harmadik hossz is szép kompakt, a negyedik nekem érdekes és szép, bár szintén jó csúszós, aztán egy könnyebb hossz után kiérünk a torony tetejére. Tényleg elképesztő a kilátás innen, és mivel a meleg miatt jó későn szálltunk be, időközben a strand is kiürült. Szinte miénk az egész En Vau. Jól meg is drónozzuk.
Kellemes, hogy ha gyalog jöttél, innen már nem kell visszaereszkedni az öbölbe, egyszerűen vissza lehet találni a Port Miou felé vezető ösvényre.
Jobbra: az első hossz
A negyedik hossz
Érkezés a torony tetejére
Az utolsó hossz
Bec De Sormiou
Ha a víz felől érkezel a Sormiou-ba, a Bec már messziről virít. Ez a hófehér, lépcsős sziklaformáció vagy 500 méter hosszan lóg be a tengerbe, minden irányból csalogatva a mászókat. Mintha egy gigantikus mészkő-vitorlás lenne, vagy egy krokodil-szörny, csak elegáns hófehérben. A gerinc délkelet felől határolja a Sormiou öblöt, ami már májustól a Marseille-iek kedvelt fürdőzőhelye a szép kis homokos strandjával. Több utat is kinéztem a Bec-en, de persze az első napon egy szimpla mászócucc-sétáltatással kezdünk, mert kell az edzés, és azért is, mert eső van az előrejelzésben. No meg azért is, mert az erre a napra tervezett utat, sőt a teljes Pyromaniaque szektort egész egyszerűen visszabontották.
A Sormiou hétvégén és ünnepnapokon le van zárva az autós forgalom elől, így a városi parkolóból (ingyenes parkolás) kb 2,6 km gyaloglással lehet megközelíteni a strandot. 100 méter fel, 200 méter le. Hétköznapokon egészen a strandig le lehet menni kocsival, de itt 6 eurós díjat szednek a parkolásért. A félszigetet keresztül-kasul átszövik az ösvények, és a jelzett utak felfestése is meglehetősen hiányos, elég nehéz követni az csapást.
A Bec keleti falát a strandtól induló, feketével jelzett ösvényen lehet megközelíteni, a nyugati falat szerintem a Col de Sormiou-ból a legegyszerűbb, végig a gerincen, majd onnan a túloldalon leereszkedve. A fekete jel (Bec) egy kis szikla-kiszögellésig vezet, ahonnan egy zsírosra koptatott vörös ösvényen le kell ereszkedni egészen a tengerig, ahol egy nagy kövekkel teleszórt öbölben kezdődnek az első utak.
Tour de l' Extréme Bec 4c
Az első tervem a Bec egyik traverze ki egészen a „hajó” orráig, onnan pedig a Bec éle. Tudom, zsíros, hiszen 1924 óta másszák, de nem lehet kihagyni, ha egyszer láttad, tudod, miért. Hétköznap lévén be tudunk hajtani autóval is, és mivel előző nap már feltérképeztük a terepet, könnyen megtaláljuk az ösvényt, a strandtól balra, előbb meredeken fel, majd balra enyhén emelkedve. Hamar odaérünk a kiszögellésre, és leereszkedünk az öbölbe. Itt kezdődik a mászás, de még nem feltétlen kell cipőt húzni, mert a kis 4b felszökés után hosszabb traverz-séta következik, majd a Capélan-barlang, amit mindenképpen látni kell a kaller szerint.
Szerintem is, mellesleg. A barlang merőlegesen indul a félsziget gyomrába, és a belsejében világosság látszik. Vagy 50 méter séta után a sikamlós köveken a barlang aljában a tenger csobog, látszik, hogy az üreg a nyílt tengerrel van kapcsolatban, a kis belső tó felett pedig széles barlangnyíláson ömlik be a fény, vagy tíz méter magasan. A nyílás és barlang alja között fix kötél feszül, rajta csiga. Emberek érkeznek a nyíláshoz, lejönnek a csigával a kötélen, és visszamennek a traverzen, és leereszkednek kötélen a 4b falon. Valami szokványos vezetett túra lehet.
Mi visszasétálunk a bejárathoz, és tovább indulunk, meg is találjuk a traverz folytatását, a felfelé vezető nittsort, rögtön kettőt is egymás mellett. A bal oldali, töredezettebb pályán indulunk fel, 4c-ért elég függőleges és kitett, de azért minden van benne, ami kell. A topo-n a víz fölött jelzett 5c traverz szakaszt én nem láttam, illetve, nem láttam arra nitteket. A következő szakasz egy eléggé egyértelmű párkány. A szaggatott rész lefelé mászós azért, de egy-egy biztostási pont akad minden neccesebb résznél. Majd egy ereszkedőstandhoz érsz, ahol vagy 10 métert kell ereszkedni, erősen balra, a Bec éle felé tartva. Innen már kötél nélkül is át lehet sétálni a nagy párkányra, ahonnan az Extreme Bec indul. Igen, messziről csillog, annyira zsíros.
Alattunk a tengerben nagy a csillogás, Atti halakat sejt, bedob egy falat kenyeret. Jó nagy fortyogás támad, valaki azonnal rácsap a falatra. Hatalmas halraj, alkar méretű halakból, élvezettel dobáljuk nekik a szendvicsdarabokat, és figyeljük a harcot a falatokért.
Traverz-séta
A Bec éle
A negyedik hossz
A függőleges, zsíros első hossz nehezebbnek érződik 4b-nél (az egyik könyv), de 4c-nél is (másik könyv). A Camptocamp szerinti 5a-val utólag már meg tudok békélni, de tény, könnyebbre készültünk. Viszont elképesztően gyönyörű helyen mászunk, a gerinc keskeny élén. A második hossz nagyon könnyű, de a harmadik (a jobb oldali képen) a gerinc nyugati oldalán megint megkéri pár mozdulat erejéig. Süt a nap, kék az ég, fúj a szél, türkiz a tenger, fehér a szikla. A nyugati falon széles párkányokon turistákat vezetnek vezetők, a párkányok között kötélen ereszkednek az emberek. Látványos egy túra.
A negyedik, könnyű hossz után mutat még egy nitt a gerinc folytatása felé, de kb 2-ért nem érdemes már kötelet használni, könnyű mászással el lehet érni a gerinc legmagasabb pontjára. A gerincet követve a Col de Lui d’ai-ba érkezünk, de egy kisebb lemászáshoz jól jöhet még a kötél. A nyeregből a fekete jelzésen könnyen vissza lehet sétálni a strandhoz.
Pizzát vacsorázunk, a Con Gusto (34 Chem. Joseph Aiguier, 13009 Marseille)-ban tényleg isteni a pizza, könnyű és vékony a tészta, választható a feltét. Nagydarab srác gyúrja a pizzánkat, vigyorog, és kézzel-lábbal próbálja érteni, mit is szeretnénk. Roquefortot a pizzára mindenképpen. 😊
Melody 5c
Ez az út a délnyugati falon, a Güem szektorban van. A megközelítéséhez mindenképpen át kell jutni a Bec túloldalára. Ezt kétféle módon csinálják:
1. a Col de Sormiou-ból a félsziget gerincén elsétálnak a szülőcsatornáig (a gerinc egy sziklás pontja, ahol egy keskeny nyíláson keresztül lehet átcsusszanni a túloldalra).
2. a beach-ről a fekete jelzésen meredeken fel, majd nem térni balra a Bec irányába, hanem tovább meredeken fel, a vége felé fix kötelekkel biztosított ösvényen, egészen a gerincig, onnan balra a gerincet követve a szülőcsatornáig
El lehet még ballagni a fekete jelzésen a Col de Lui d’ai-ba, és onnan, a Bec vége felől is meg lehet közelíteni a szülőcsatornát, de az elég nagy kerülő.
Ha átjutottál a szülőcsatornán, akkor rothadozó fix kötelek segítségével tudsz tovább haladni a meredek hegyoldalon lefelé, míg egy tömb mögött megtalálod az első ereszkedőstandot. Innen tovább haladva az ösvényen hamarosan észreveszel egy újabb ereszkedőstandot. Ez teljesen jó a Melody-hoz, csak innen nem 20 méter lesz az ereszkedés, de nem is 30, hanem szükség lesz a másik kötélre is. A topo szerinti ereszkedőstand sokkal lejjebb van, és nem is láncos stand, hanem csak két kerek nitt. Az első ereszkedéssel egy széles párkányra érkezel, aminek egyik szélén egy nagy barlang van, másik szélén meg egy újabb láncos ereszkedőstand.
Innen elvileg 50 métert kell ereszkedni, ez kb stimmel is. Viszont odalenn két stand van, egyik magasabban, a másik 3-4 méterrel lejjebb, egy kis áthajlás alatt, csak pár méterrel a víz felett. Ez utóbbinak annyi a hátránya, hogy a lehúzott kötélszárat nehezebb innen elkapni, könnyen a tengerbe zuhanhat, akárcsak a mienk.
A hossz közepén van még egy stand, amit nem szükséges használni, de mi a fotózás miatt úgy tervezzük, hogy standolunk ott, úgyhogy enyém lesz az indulás. Gyönyörű a kőzet, nagyon hasonlít a szardíniai Pranu Sartu mászóhelyhez, ami egyébként óriás kedvencem. Fehér, tengermosta, csodaszép.
A kulcshossz reibung, egészen gyönyörű, csak pár nehezebb mozdulat, nagyon lelkesen másszuk, és újra fenn is vagyunk a nagy párkányon. Innen a bal oldali nittsort követjük, kicsit fel, és aztán sokat balra, sokkal hosszabb ez a traverz, mint ahogy a topo alapján gondoltam volna.
Az ezután következő négy hossz maga a mesebeli piknik-élménymászás. Egy hatalmas tábla, kristályos barna lefolyásokkal, könnyű, kompakt, és élvezetes. 5a-val kezdődik, ami szerintem legfeljebb 4c, és nagyjából hasonló nehézségű az egész.
Az utolsó stand fenn van a gerincen, az ösvényen, innen már csak le kell sétálni a gerincet követve vagy a strandra, vagy a Col de Sormiou-ba.
Mi a strandot választjuk, hogy tudjunk még csobbanni az izzasztó délnyugati fal után.
Saphir
Tour de l Extréme Bec
Melody
Page updated
Google Sites
Report abuse