Tovább a Rax-ra

Rax Via Ferrata (Ausztria) 2009.09.19-20.Via ferratázni utazási irodával mentem, hogy a legfontosabb tudnivalókat gyakorlott vezetőktől tudjam elsajátítani. Mondhatnám, hogy ez sikerült is, de az a rövidke C-s szakasz, a Törlkopf szikla, kissé elbizonytalanít.

Pénteken este érkeztünk a Kaiserbrunn melletti Weichtalhaus -ba (560 m), ahol a jó kis matracszállásunk volt. A szobák látványa többeket erősen sokkolt, mivel ilyen helyen még sohasem laktak. Engem a korábbi Zamkovsky menedékházas söntésben padlón alvós tapasztalatom már felkészített a körülményekre. Itt legalább folyó meleg víz van, lehet zuhanyozni, és van matrac alattad. A fakkok hármas osztása mondjuk nem annyira logikus, így minden párra jutott egy szingli. Persze tudtam, ez csak az első éjszaka zavaró, holnap már senki sem nézi, ki mellett fekszik, aludni fog, mint a tej.

Alpenvereinsteig:

Idő: a beszállásig 1h, mászás 2-3h, vissza 2h Szint: 1200 m fel és le

Szubjektív: könnyű út, akár felszerelés nélkül is teljesíthető, a rövidebb mnászós szakaszokat több helyen meredek ösvény váltja fel. Az élvezeti értéke viszont igen magas a végig gyönyörű kilátás miatt.

A sikeresen abszolvált reggel 8-as indulást követően a ház mögött átkelve a Schwarza hídján, jobbra tértünk a műútra, ahonnan hamarosan balra fordultunk az alagút előtti meredek ösvényen. Itt jobbra tartottunk, nemsoká be is értünk a Grosses Höllental völgybe, és felküzdve magunkat egy jó hosszú vaslépcsőn, elértünk egy szélesebb, kavicsos utat, ami lassan erős kaptatóvá nőtte ki magát. A látvány persze kárpótolt bennünket a levegőhiányért, a völgyet ugyanis minden irányból 2-300 méter magas, meredek, változatos sziklafalak szegélyezik. Bár szemmel láthatóan törmelékes a falak töve, mégis folyamatosan másszák őket. Ők tudják.

A beszállásig folyamatosan fokozódik az út meredeksége, míg 950 m körül elérjük az első létrákat. Itt kezdődik az izgalmasabb mászókázás. Tulajdonképpen nem tudom, mi alapján biztosítanak egy szakaszt, vagy hagynak vasak nélkül. Minden esetre, időnként olyan szakaszokon is kattintgattunk, ahol máskor simán elsétálok, időnként pedig egy-egy mély és meredek lejtő fölött jól esett volna némi kapaszkodó, de nem volt. Persze biztosan változott is a táj 1910 óta, amikor a vasalat készült. Az úton kitettebb sziklák és törmeléklejtők váltják egymást, ahol néhány izgalmasabb szakasztól eltekintve senkinek sem szállt inába a bátorsága. A látvány viszont fantasztikus. Több ponton is csak álltunk és bámultunk a völgybe befelé, újabb és újabb szögből fedezve fel a lélegzetelállító látványt. Nem, nem a magasság miatt volt! Az út egyik pontján van egy egyszemélyes kilátó, a Prédikálószék, ahová ki is álltam, no nem prédikálni, csak jól szétnézni. Tetszett.

Időben érkeztünk az 1650 m magas Höllental-Aussicht pontra, ahova már korábban kiültek a felvonón érkező turisták. Innen lankás szakaszon közelítettük meg az Otto-házat, ahova nem tértünk be. Ennek utóbb igen örültem, mert bár némi szíverősítő jól jött volna a Törlkopf (1589 m) mászásánál, tele hassal nem szívesen vágtam volna bele.

Idő: 15-30 p, szint 50 m a szikla. Szubjektív: időnként igen nehéznek találtam, különösen a barlang utáni szakaszt. Teljesen egyetértke a C/D besorolással.

Szóval ez a szikla igen kicsi, de már lentről látszott, hogy nem is olyan egyszerű. Amikor a szembe jövő magyar fiú közölte, hogy meredek is, csúszik is, ő bizony visszafordult, az én lábam is megremegett kissé. Szerencsére a vezetőnk nem hagyott meghátrálni senkit, így némi bénázás, kétségbeesés, és erőlködés után fenn ordítottam a kereszt mellett. Ez a fal a korábbi A/B mászáshoz képest C, időnként nagyot lépni, is kilógni is kellett. Hamarosan érkeztek a többiek is, együtt gyönyörködtünk az alul elterülő ékszerdoboz-szerű Reichenau településben. Sajnos a Schneeberg csúcsa folyamatosan egy felhőben ült, így azt nem tudtuk megcsodálni. Ellenben rengeteg havasi gyopárt találtunk, vigyázva lépkedtünk, nehogy letapossuk.

Egy könnyebb láncos ereszkedés után visszamásztunk az Otto-haus szintjére, ahol egyesek meleg levest vételeztek, mi többiek pedig megtámadtuk a Jakobskogel 1737 m magas csúcsát, ahonnan végiglátni az egész fennsíkon. Sajnos nem volt teljesen tiszta az idő, de azért így is jól esett kicsit időzni a hatalmas csúcskereszt tövében.

Térdszaggatóan meredek erdei ösvényen ereszkedtünk vissza a felvonó falucskájába, ahová értünk jött a busz, megértően felszedve az időközben a piros úton maradt elkóborlókat is (a főcsapat a sárgára tért).

Teufelbadstubensteig:

Idő: beszállásig 1h, mászás 2-3h, le 1, 1,5h Szint: 700 m, ebből mászás kb 300 m Szubjektív: érdekes, nagyon szép kilátású út, nem túl nehéz.

Ez a szép német szó az ördög fürdőszobáját jelenti. A Nagy Pokol-völgyben az ilyen hely csak természetes. Ehhez a B-s ferrátához a beszállásig némileg rövidebb, kb. egy óra az út, az előző napi meredek kavicsútról balra, egy még meredekebb törmeléklejtő szerpentinre térve. Innen aztán lehetett mászni, néhány létra, és még több szikla várt ránk. Látványban azonban ez az út sem maradt a tegnapi alatt. Időnként izgalmas, szűk, mászós szakaszok tarkították, és a látvány is egyre fenségesebbé vált, ahogy emelkedtünk. Végül egy kiszögellésen kibújhattunk a sisakokból, nem magasodott már fölénk egyetlen szikla sem. A nap gyönyörűen sütött, az egyik oldalon a Höllental sziklái, a másik oldalon a Schneeberg tömbje magasodott. Páratlan körülmények között fogyasztottuk el a magunkkal hozott szendvicseket és csokikat, és elindultunk vissza a Weichtalhaus-ba. Az ereszkedés most izgalmasabbnak bizonyult. A Wachthüttelklamm gerincén először csak meredek ösvényen, majd létrákon, és biztosított sziklákon ereszkedtünk egyre lejjebb, míg egyszer csak előtűnt a Schwarza vonala, mintegy 300 m magasból. Vertikálisan maximum száz méterre lehettünk a háztól. Izgalmas ereszkedés kezdődött, bele is izzadt a társaság rendesen. De hamarosan megtisztálkodva ültünk a ház teraszán a söröskorsók mögött. A sajtos nokedli salátával istenien nézett ki, de kiváló volt a hegymászók kedvence is, ami tulajdonképpen egy szalonnás -krumplis -tésztás egytálétel, kellő mennyiségű kalóriával. Némi izgalmak és néhány kézi erővel arrébb helyezett autó után sikeresen kinavigált a busz a parkolóból, 4 körül indulhattunk is hazafele.

Képek: Rax Video: Teufelbadstubensteig