Via Pace di Chiastro

Via Pace di Chiastro (220m, V+/R2),Sicilia, Pizzo Monaco 2020 július

Nem vagyunk túl acélosak a mászásban az idén. Ez az év ebben a tekintetben sem volt egyszerű. A heti boulder edzések elmaradtak, sziklára alig-alig jutottunk ki. Ez a nyaralás is szinte a véletlen műve, az Alpok ugyanis nem ígért kellemes mászóidőt a szabadságos hetünkre, maradt hát a tavaszra tervezett, aztán kihagyott Szicília. Könnyű, de tradicionális utakat kerestem, hogy azért izgalomban ne legyen hiány.

A Pizzo Monaco egy szép kis kétszáz-valahány méteres torony a Monte Monaco északi oldalán. Ez a San Vito Lo Capo-ig kiugró földnyelv népszerű mászóparadicsom, de sajnos a barátaink által birtokolt kalauz főleg a sportmászó helyekkel foglalkozik, a több kötélhosszas utak közül csak 6b-nél nehezebbeket találtam meg benne. Így maradt a net, illetve a Winterfluchten című könyv, ahol már volt elég információ egy szép trad mászáshoz. A Sassbaloss olasz nyelvű oldalon is sok hasznos infot találtam, angolra fordítva jól használható volt a leírás is. Az érkezés napján már nem akartunk beszállni, ezért inkább strandoltunk egyet a Zingaro nemzeti parkban, ahol 5 euro és némi gyaloglás árán szép kis kavicsos öblökben lehet fürdőzni. A félszigeten található a Cala Firriato öböl is, ami DWS paradicsom, de sajnos erre az információra későn találtam rá, így a csúszós szikláról tengerbe potyogós mászás most kimaradt.

Felfrissülve megkerestük a két lehetséges út beszállását. A hegy keleti oldalán a Sperone Est látványos falán egy nittelt 6 kötélhosszat (Via Fratelli Titt) lehetett volna mászni 5c-ért, de az út folytatása 8 kötélhossznyi trad VI-os, amit nem mertünk bevállalni, ráadásul egy fotótopo-n kívül nem volt más információnk hozzá. A helyiek mogorva hozzáállása sem segített, az egyik házból ugyanis kijött egy ember, és nem túl kedvesen felhívta a figyelmünket, hogy magánterületen járunk, pedig erre semmilyen tábla vagy más jelzés nem figyelmeztetett.

Összességében jobb választásnak tűnt a Pizzo Monaco útja, ami szintén egy kompakt, szép tornyon vezet, és a maga 7 kötélhosszával mégiscsak felvisz a csúcsra. A beszállás kb 10 perc, az autót a széles aszfaltúton hagyva egyenesen a torony közepét célozva, majd a fal aljában jobbra fel kitaposott ösvényen értük el a torony nyugati pillérét egy kis pálmabokor mögött. Kötélgyűrű látszott feljebb, és még magasabbra tekintve a fejünk felett megpillantottuk az első standot is.

Nyugati fal lévén reggeli mászást terveztünk, de mivel a szállásunk jóval távolabb, Castellamare-ban volt, ezért csak 8 körül szálltunk be. Így is csak a torony tetején kaptunk napot, de ez a kevés napsütés is ütött rendesen.

1: Kompakt falon könnyű felszökés egy kötélgyűrűvel és egy beszorult frienddel, majd kissé balra egy repedés jobb oldalán egy beszorult ékkel. Stand egy nittel és két szöggel, tovább mászva pár métert egy kis áthajlás védelmében két nittes stand (bal oldalán labilis nagy kővel). 40m IV

2: Jobbra végig a pillér élén, majd az áthajlás bal oldalán levő V alakú repedés bal szárán fel (V), majd (egy nitt), egy könnyű rámpán kicsit balra, majd a lyukacsos táblán (V+) jobbra fel a két nittes standig. 45m V+

3: A stand jobb oldalán szürke táblán a repedés jobb oldalán fel (V, beszorult friend), egy látványos teraszra (két pontos stand, de nem a miénk), majd jobb oldalon tovább a pillér élén szép kompakt kövön (III) a két pontos (egy nitt, egy szög?) standig. 30m V

4: Kicsit jobbra, majd fel a szürke táblán, majd egy bevágásban a két nittes standig. 35m IV

5: A jobb oldali repedésen kissé fel, majd balra szellősen át, a pálmák bal oldalán fel, majd egy kis falon még fel egy teraszra, ahol egy nittes stand van (saját köztes tehető). 45m VI+

6: Egy kissé jobbra és fel, majd végig a gerincen. Lehet menni a gerinc jobb oldalán lejjebb is, de ott sok a pálma és a kaktusz. Érdemes lestandolni az utolsó tömb tövében, standpont nincs. 30m III+

7: Jobbra fel egy rámpán egy függőleges kis falhoz, majd azon fel. Én a csúcson standoltam a nagy kövekhez. 30m IV+

Lemenet: A csúcstömbön átmászni a Monte Monaco felé (délre) a gerincen, majd kicsit leereszkedve, egy egyértelmű teraszon két nittes, láncos ereszkedőstand. Figyelem! A félkötél egyik felén ereszkedj, ne kösd össze a két kötelet, mert a csomó lehúzása gondot okozhat (Sassbaloss). Ereszkedéskor erősen jobbra, a toronynak a Monte Monaco felőli részére tartani. 25 méter után újabb ereszkedőstand a két torony közötti bevágásban. A második ereszkedés 30m. Valószínűleg a két kötél összecsomózásával le lehet érni a talajig, de a csomó-fennakadás kockázata miatt meg sem próbáltuk. Épp elég nehézséget okozott eljutni a második ereszkedőstandig az erős szélben, ami mindenáron ki akart fújni bennünket a bevágásból.

Az ereszkedés után, csak egy darabig tudtunk követni az ösvényt, onnan a sokszor tüskés, szúrós bozótban haladtunk a beszállásig. Rövidnadrágban véres mutatvány, még ha rövidke is!

Az egész út nagyon szép, kompakt, tengermarta sziklán vezet, könnyű, de azért kalandos. Jó standokkal, itt-ott köztespontokkal. Nyáron dél körül már nagyon meleg lehet. San Vito homokos strandja pár kilométer, érdemes utána lemosni ott az út porát, kiáztatni a növényzet okozta karcolásokat. A strand körüli parkoló mind fizetős, de kicsit délebbre a félsziget nyugati oldalán több fürdésre alkalmas öblöt is lehet találni.