Burok-völgy 2009.09.27.A Legyek Útja, mondta volt rá az útitársam. Joggal, ennyi aprócska, szemtelen legyet még sehol nem láttam. Nyüzsögtek körülöttünk, még a fejemet is be kellett kötni. Persze nevezhettük volna Csalános Útnak is, mert az ösvény igen gyakran mellig érő csalánoson vezetett át, de tulajdonképpen sem ezt, sem azt nem bántuk különösebben. Tényleg nagyon szép ez a völgy. Szigorúan véve nem is tartozik a szurdokok közé, hiszen „kanyon jellege nem folyóvízi erózió eredménye, hanem hasadásos eredetű. A felemelkedő kőzetréteg felszíne megfeszült és eltörött, a törés pedig szétnyílott. A nem mindennapos völgy-képződés ritka sziklaformákat eredményezett.” - Wikipedia. De azért ide írom le ezt a túrát, mert az fogja nagyon szeretni a Burok-völgyet, aki a szurdokokat kedveli.
Még néhány adat: ” A Burok-völgy Fejér és Veszprém megye határánál a Keleti-Bakonyban, a Tési-fensík közepén található. A mintegy 12 km-es főága Királyszállástól Bakonykúti községig terjed. Számos mellékvölgyeivel több, mint 25 km-t tesz ki az 50-90 méter mély, sok helyen függőlegesen meredek sziklafalakkal határolt, vízfolyás nélküli szurdok. A Burok-völgyben és a mellékvölgyekben eddig 42 barlangot sikerült feltárni, ezek kifagyásos úton keletkeztek. Többnyire kicsinyek, átlagos hosszúságuk az 5-8 métert éri el. A legnagyobb barlang a Bükkös-árok mellett található Ruska-zsomboly, melynek hossza 73 méter, mélysége pedig 21 méter. A völgy hőmérséklete hűvösebb, benne több a pára, mint a vele szomszédos fennsíkokon. Ennek köszönhető, hogy növényvilágában a jégkorszakok óta fennmaradt ritka növénypéldányok is előfordulnak, mint például havasi hagyma, cifra nádtippan, fürtös holdruta stb. Több mint 200 madárfaj is megfigyelhető, amelyek egy részének fészkelőhelyet is nyújt e táj. Földtani és növénytani ritkaságai miatt a nehezen járható Burok-völgy 1260 ha-ját 1995-ben természetvédelmi területté nyilvánították. A védett területen belül erdőrezervátum található. A természetvédelmi területről eddig 63 védett és 2 fokozattal védett növényfaj, illetve több mint 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj előfordulásáról van bizonyíték. A védett terület igazi értékét azonban nem csak az jelzi, hogy mennyi ritkaság található itt, hanem a Magyarországon talán egyedülálló ősállapotban lévő természetes erdő, melyben - többek között - a természet regenerációs folyamatai tanulmányozhatók.”
Székesfehérvár felől érkezve Várpalotára, az első lehetőségnél érdemes jobbra fordulni Szápár felé, majd néhány kilométerrel később még egyszer jobbra térni Királyszállás irányába. Ez utóbbi egy sorompókkal lezárt terület. Az autót az első sorompó előbb vagy száz méterrel érdemes hagyni, itt kiszélesedik kissé az út, másról nem is igen lehet észrevenni a bozótba jobbra nyíló ösvényt. Hamar saját tapasztalatunk lett a völgy párásságáról. 10 órakor még csurom víz volt minden növény, az út pedig olyan keskeny, hogy minden harmat ránk potyogott. Hamarosan az összes magunkkal hozott ruhát magunkra húztuk, a kesztyűvel egyetemben. Nemsoká egy kellemes hangulatú pihenőhelyhez értünk, de még innen is menni kellett egy ideig, mire az első jelet, a piros keresztet megtaláltuk. Innen már ki van táblázva az út. Persze nem is lehet letérni róla, hacsak kedve nem támad valakinek megmászni a sziklafalakat. Az út nagyon nehezen járható, a sok kidőlt fa erősen megnehezíti a közlekedést. Jó sok disznótúrást is láttunk. A barlangok közül a Mátyás- barlangot, az Iker- barlangokat, és a Rózsa Sándor- barlangot fedeztük fel, ezek mellett gps nélkül valószínűleg simán elmentünk volna. Előbbi és utóbbi egy-egy nagyobbacska, befelé lejtő lyuk, az Ikreket viszont jó nehéz volt megközelíteni, magasan is voltak, kifelé is lejtettek, jó meredek is volt a kőömlés a barlangok szájához. A hasadékból balra lehet kitérni végül, ahol egy rövid kaptató után fenn találtuk magunkat a fennsík szélén, csenevész fenyőfák között. A kék túra vonalán balra tértünk, és a völgy felső peremén folytattuk az utat, a fenyvesben. Elképesztő a különbség a völgy hangulata és klímája, és a tőle pár méterre levő fennsík között. Lerövidítendő a visszautat, a keresztnél elhagytuk a kék jelzést, és a szántó mentén balra fordultunk. Innen jó pár kilométer nyitott dűlőút következett, ami kavicsos autóútban folytatódott, amiről végül balra tértünk a piros jelzésen, amit először balról, majd mindkét oldalról vadkerítés határolt. Ezt egészen a kék keresztig követtük, amin balra fordulva visszatértünk az autóhoz. Az útnak ez a része eléggé unalmas, csak a kerítés mentén feketéllő szeder dobott némileg rajta. A völgyet négy óra alatt jártuk végig, a visszaút három óránkba került. Különleges, szép hely, érdemes elmenni, én tavasszal fogom újra végigjárni, állítólag rengeteg a medvehagyma. Képek: Burok-völgy