Tarjánka-szurdok 2009.09.06.Sok jót hallottam már erről a szurdokról, és bár nem voltam túl kipihent, erőt vettem magamon, és nekivágtam egy vasárnap. Domoszló faluból Markaz felé indulva a második vagy harmadik jobbra nyíló földútra tértünk, amit gps nélkül nem biztos, hogy megtaláltam volna. Csupán az út mentén futó kerítés vége, és az út két oldalán két-két fehér oszlop jelzi a letérőt. Az úton több helyen is ott lehet hagyni az autót, az út végén az erdőben is kialakítottak egy helyes kis parkolót a fák alatt. Mi nem mentünk el addig, de utólag ennek is örültünk, mert a műútra értünk vissza, és így onnan már rövidebb utunk volt fáradtan az autóig. 50-100 méter után az ösvény (itt nincs jelölt túristaút!) belevezet a patak völgyébe, innen nem kérdés, hogy merre kell menni. Hamarosan, párszáz méter után már egyre komolyabb kövek között haladtunk. Feltűnt egy házikó, amit a térkép bányászházként jelöl, amit a mellé robbantott bánya magyaráz. Rég elhagyott hely, védett és szép, ideális tűzrakásra, táborozásra.Továbbhaladva a szurdokban, megértettük a rajongó leírásokat. A patakot övező sziklák egyre magasabbak, a szurdok egyre szűkebb lett, míg egy-két helyen már szükségünk volt minden ügyességünkre, hogy tovább tudjunk haladni. Vasas, köteles biztosítás nincs. Gyönyörű az élővilág is. A mohos kövek zöldje, a páfrányok, belógó borostyán szinte trópusi erdei hangulatot teremt.
Sajnos nem túl hosszú ez a rész, de annál izgalmasabb. Így hamar kiértünk a szurdok szélesebb szakaszára, ami azért tartogat még kalandokat, ha nem is olyan látványos, mint az első 1-2 kilométer.
Viszonylag hamar, 2 óra alatt felértünk a szurdok tetejére, utóbb már a völgy bal oldalán futó dűlőúton kaptatva. Itt egy barátságos, bár zárt erdészház előtt pihentünk meg, de sajnos az itteni forrás csapja csontszáraz volt. A ház mögött balra fordultunk, majd innen az első úton jobbra tértünk, ahol nemsoká kereszteztünk egy túristautat, de mi tartottuk magunkat a jelöletlen úton, remélve, hogy egyenesen az Ilona vízeséshez vezet. Hamarosan nemcsak mi, hanem a gps is érzékelte, hogy bár az irány jó, ez az út nem fog a vízeséshez kiérni. Így balra átvágtunk a meredek hegyoldalon merőlegesen, és 50-100 méter után máris az Ilona-patak völgyében voltunk, innen már a zöld ponttal jelölt úton hamarosan elértük a vízesést. Az itteni Tőkés-forrást egyszerűen nem találtuk meg.
Visszafele nem mertük vállalni az átvágást, a zöld ponton mentünk a zöld jelzésig, majd azon balra Markaz felé. Mi innen még rövidítettünk egy földúton, de Markaznál elérve a műutat, szintén vissza lehet menni az autóhoz.
Ja, túránk egyik legnagyobb élménye volt a szeder, amiből dugig ettem magam, de még egy csomó éretlen volt, szerintem még hetekig ehettek belőle. Képek itt: Tarjánka-szurdok