Vasalt utak

2016.08.21-22., B/C, Brenta-Dolomitok (Olaszország)
Nem tagadtam ám meg teljesen a via ferrátát. Tény, hogy az utóbbi években főleg sziklát másztunk, de a rajongásom a szép hegyeknek szólt régen is, most pedig még inkább. A Dolomitok pedig a kedvenc szegletem a világban, ahova mindig visszavágyok. Az emlékeimben a fehér, rózsás, sárga és fekete falak, függőleges tornyok között fehér felhőpamacsok gomolyognak, különleges fényeket törve a roppant völgyekbe, a haragoszöld erdőket pedig kanyargó fehér kőfolyások taglalják a sziklák tövében. Ott akarok lenni fenn a falakon, a csúcsok közelében, a meredélyek szélén, a felhők peremén. Emiatt volt bakancslistás már jó pár éve ez az út, de mivel az utóbbi időben egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset voltunk a Dolomitokban, sose szántuk rá az időt.  Most sem akartunk túl sok időt tölteni vele, ezért az általában 3-4 napos túrát két nap alatt terveztük bejárni. 
Képek: Dolomitok
2014.06.07.Königsjodler klettersteig, D, 700m, Grünstein klettersteig, D/E, 400m (Németország)
A legek klettersteigje. A leghosszabbak és legnehezebbek egyike, de a legszebb címért is méltán versenyezhet. A hatalmas csipkés grat impozánsan fut fel a Hochkönig meredek déli falán. Az utat a pillér élére építették, a helyenként csak pár lépésnyi széles sziklára, toronyra fel és toronyról le. Igazi nehézségét a hossza és a tengerszint feletti magasság adja, hiszen már a beszállásig közel 1200 méter szintet kell leküzdeni, a végétől pedig már csak pár száz méter a 2941 méter magas Hochkönig-csúcs.
Tavaly végre rászántam magam, hogy az óriás klettersteig-szett visszahívási akcióban kicseréltessem a kiszolgált, kopott kantáromat egy vadiújra. Aztán úgy alakult az életem, hogy a csini új felszerelést még egyetlen alkalommal sem tudtam használni. Persze az utóbbi években, ahogy rákaptunk a mászásra, háttérbe szorultak a drótos utak, de azért ezt az egyet semmiképpen sem akartam kihagyni. Tovább: Königsjodler Képek:Könnigsjodler






Királyi ösvényeken
El Caminito Del Rey  (Andalúzia, Spanyolország) 2013.05.01.


Minden valamirevaló kletteres végig akar menni az Úton, és persze én sem vagyok ez alól kivétel. Mert hajmeresztő képeket láttam róla. Mert a videótól izzadni kezd az ember tenyere, ahogy a lyukas betonlapokon, a csupasz vasvázakon lépkednek fenn a szédítő magasságban. Az igazság azonban, hogy most mégsem ezért jöttünk, hanem mert azon a késő őszi kalandtúrán, amikor a hideg éjszakai erdőből beestünk végre a célba, a forró tea mellé pár lelkes félmondatot is kaptunk a szervezőktől, akik az andalúz sziklafalakat dicsérték. Tovább:  El Caminito Del Rey Még több kép: El Caminito Del Rey
Video: Caminito Del Rey








A nagy Sorapiss-gyűrű (Olaszország, Dolomitok) 2012.08.09.
Túra, ferrata A/B, 30 km, 1500 m fel és le, 14 óra

Két alak vánszorog felfelé a Sorapiss keleti oldalán, 2200 méteres magasságban, egy brutálisan meredek füves emelkedőn. Az elülső, energikusabb figura időnként visszanéz, hogy ellenőrizze, halad-e még a párja, vagy teljesen kidőlt. Utóbbi, színesbe öltözött hátizsákos tényleg elég rossz állapotban van, 4-5 lépésenként megáll, és erőt gyűjt az újabb lépésekhez, az újabb felszökésekhez. Órák óta katlanok hosszú során haladnak keresztül, pillérről le, pillérre fel, előbbi a térdet gyilkolja, utóbbi a szívet. Sorapiss





Loser harmadikra (Ausztria) 2011.07.02.
„Merry Christmas”! –köszöntötte Attila a steigen a beszállás biztonságos barlangja felé ereszkedő osztrákokat. Teljes joggal, ugyanis ekkorra kb. két fok volt már csak a hőmérséklet, és vagy fél órája szakadt a hó. Nem szemerkélt vagy szállingózott, ahogy azt július első napjaiban az ember elvárhatta volna, hanem hatalmas pelyhekben hullott, mint karácsonykor. Pedig ekkorra már pontosan kétszer tettük meg azt a 250 méter szintet, ami a fal alját a hüttétől elválasztja. Tovább a Loser-re
Képek: Loser+Postalmklamm










HTL Steig, a mumus (Ausztria) 2011.06.25.

Erre a hétvégére két extrém besorolású ferratát is terveztünk, de sajna csak az egyikre engedett fel bennünket az időjárás. Ez azért sem baj, mert ez az egyik a híres-nevezetes HTL volt, vasalós karrierem megkeserítője. Ez az út a Hohe Wand-on, ahonnan tavaly már kétszer is visszafordultam a kezdőfalból. Nem voltam elég erős? Vagy ügyes? Szerintem mindent tudtam, amit ma tudok. Ami hiányzott, az az önbizalom. Most összeszedtem magam hozzá. Tovább a HTL-re
Képek: HTL Steig










Az első extrém: Lukas Max Steig (Ausztria) 2011.05.
22.

Bevallom, nem nézegettem túl sok képet a Lukas Max útról az indulás előtt.  Legfeljebb a falrajzot böngészgettem, meg a megközelítést fixáltam magamban, de ezeket sem vittem túlzásba. A legfontosabbat tudtam: ha nem sikerül az E besorolású rész kimászása, akkor sincs semmi veszve, nem kell visszamászni, mert ez nem egy kompakt sziklafal, hanem egy kövekkel teleszórt hegyoldal, így minden nehezebb rész kikerülhető. De azért meglepő kép fogadta a merész sziklákhoz, fenséges fehér-szürke ormokhoz szokott szememet: a kétezer-háromszázas hegyek Judenburg környékén lágyan hullámzottak, feketén tornyosultak a síkság fölé.
Tovább a Lukas Max-ra Képek: Lukas Max Klettersteig








Húsvét a falakon 2011.04. 23-25. Wienerwald, Rax, Hohe Wand (Ausztria)
Legfeljebb nyolc fővel akartam kletterezni menni Húsvétkor, tehát a 11, az már végképp soknak tűnt – úgy látszik, nemcsak Remeron, én sem tudok 10-nél tovább számolni. Mégis ennyi lett, még akkor is, ha útközben hárman lemondták, pedig pont miattuk találtam ki az egészet. Tulajdonképpen eszemben sem volt embereket vinni Ausztriába, csak annyit emlegették, hogy kipróbálnák végre magukat a falakon, hogy úgy döntöttem, megszervezem nekik ezt a lehetőséget. A teljesen kezdőnél egy kicsit erősebb, de normál kondícióval teljesíthető programot állítottam össze, fokozatosan nehezedő utakból. Mödlinger, Wahringer, Pittentaler, Haid Steig, Eisenerzer, mindezt három nap alatt, szombat reggeli indulással.11 fő nagyon sok, ezt már péntek este is láttam, amikor a késő este Budapestre érkező zzzz-féle balszárny hiánya ellenére is alig fértünk be az - igaz, nem túl nagy - lakásomba.
 Húsvét a falakon Képek: Húsvét a falakon







Sárkányok földje: Drachenwand klettersteig a Mondsee felett 2011.04.10.

Kicsit messze van, de bármikor vállalom az autózást Salzkammergut felé. Lehet tudni, hogy valami egészen fantasztikus csoda vár. Ezt a klettert B/C-nek jelzi a kalauz, de már a beszállás előtti táblán ki van írva, hogy készüljünk D-s részekre. Annyira azért nem nehéz, de helyenként technikásabb, és sok helyen szívdobogtató. Akárcsak a kilátás róla.
Leírás: Drachenwand klettersteig
Képek: Drachenwand









Postalmklamm Klettersteig 2010.10.03.

Hogy miért szeretem a szurdokokat? Mert olyan nyilvánvalóan tetten érhető bennük a természet teremtő ereje, mint sehol máshol. Na és a vasalt utakat? Mert olyan helyeken járhatok általuk, ahol egyébként nem tudnék megfordulni. Meredek sziklafalak derekán, szűk repedésekben, nagy magasságokban, kitett helyeken, ahol egynek érzem magam a világgal. Vajon milyen lehet a kettő együtt? Az első láncokon kapaszkodós, létrákon felmászós élményeimet én is szurdokokban szereztem, nagy hát a nosztalgiám irántuk. Francia leírásokban találkoztam komoly, szurdokban futó via ferrataval, de elérhető közelségben nem ismertem eddig ilyet. Hogy is hagyhatnám ki?
Tovább a Postalmklamm-ba Képek: Postalmklamm Video: Postalmklamm klettersteig









Predigstuhl (Mein Land-Dein Land, Leadership Klettersteigek) 2010.10.02.

Ilyen messzire még sohasem merészkedtünk nyugatra. Ausztriának ez a csücske, Salzkammergut vidék egészen addig csak a titokzatos távolban ragyogott, amíg egy szép napon tudomást nem szereztem a Postalmklamm nevű képződményről, ami egy csodálatos, keskeny és mély vizes szurdok. Függőleges falán vaspöckökön lehet végigkapaszkodni, és több helyen kötélhidakon, két szál dróton kell átkelni, sőt egy ponton igazi adrenalinfröccs, a szemközti falra való átugrás vár rád. Több sem kellett nekünk, nem riasztott tovább a távolság, nekiálltunk tervezgetni. Ez a két kletter csak véletlenül csúszott be, mikor kiderült, hogy a vártnál hamarabb érkezünk meg, és ennyi még bemelegítésnek befér. Jól tettük, hogy belevágtunk, jó kis felkészítés volt a Postalmklamm-hoz!
Leírás: Predigstuhl Képek:Predigstuhl Video: Postalmklamm klettersteig









Dolomitok 2. (Olaszország)
Cristallo, Tofana di Rozes
2010.08.27-28.

Cortina fantasztikus hely, különösen, amikor végre szétoszlanak a felhők, és ragyogó napsütésben mutatják meg végre magukat a fenséges ormok. Ennél csak egy esetben lehet szebb, amikor az idilli képet sötétkék, kontrasztos fellegek keretezik. Ilyen időben is láttunk a következő napokon, meg ködös felhős, esősben is, de egy biztos, ez a legszebb hely, ahol valaha jártam. Két nehezebb ferratát is megmásztunk ezen a két napon, a Cristallo-n a Marino Bianchi-t, és a Lipella-t a Tofana di Rozes-re. Csodás volt!
Tovább a Dolomitokba: Dolomitok 2. Képek: Dolomitok 2010







Dolomitok 1. (Olaszország)
Cinque Torri, Tre Crime di Lavaredo
2010.08.25-26.

Cortina fantasztikus hely, ezt már tavaly októberben is megállapítottam. A hatalmas hegyek karéjában csendesen bújuk meg a barátságos kis házakkal, virágos szállodákkal telezsúfolt kisváros. Északnyugatról a Tofana, keletről a Cristallo, délről a Sorapiss marcona ormai ölelik körül a völgyet, ahol három kemping is meghúzódik a patak partján. Az olaszok a hagyományos világháborús via ferrátákon kívül is telerakták vassal a követ, hogy mindenki megtalálja közöttük a kíváncsiságának, erőnlétének, tudásának megfelelőt. De a kilátásban egyikük sem fog csalódni.
Tovább a Dolomitokba: Dolomitok 1. Képek: Dolomitok 2010






Mangart 2678m (Szlovénia)2010.08.23-24.

Róla még csak képet sem láttam. A nevét ugyan hallottam már néhányszor, olvastam is felőle blogokban, de nem igazán derült ki sok érdekesség. A szlovéniai túránk előtt aztán megnéztem a térképen, hogy hol van, és úgy tűnt, nem jelent nagy kitérőt. Aztán megtudtam, hogy két vasalt út is vezet rá, egyik a szlovén, másik az olasz oldalról, ez utóbbi pedig, a Via Italiana egy klassz C/D nehézségű ferrata. No ha már itt vagyunk, ne hagyjunk ki egy ilyen lehetőséget!

Tovább a Mangart-ra Képek: Szlovénia










Triglav 2864m (Szlovenia)
2010.08.20-22.

Tudod, mióta vágyom oda? Mióta csak először meghallottam a hegy nevét. Valahogy olyan misztikusan hangzott. Aztán láttam képen a többfejű istenséghez hasonlatos alakját, és egy csöpp kétségem sem maradt, hogy oda kell mennem. Vonzottak a fenséges meredélyek, a smaragdzöld lankák, tavak. Úgy hallottam, „őfelsége” elég szeszélyes, nem mindig, és nem mindenki látogathatja meg. Így erősen szorítottunk, hogy megkapjuk az engedélyt.
 Tovább a Triglav-ra Képek: Szlovénia








Grosser Priel 2515m, (Ausztria) 2010.07.31-08.01.
Egy internetes blogban figyeltem fel erre az útra, és a paramétereken fellelkesülve azonnal menni akartam. A hegy ugyanis a maga 2515 méteres magasságával a Holt-hegység (Totes Gebirge) legmagasabb pontja, ahová közel 2000 méter megmászásával lehet feljutni egy 650 méteres, D nehézségű biztosított út közbeiktatásával, ami a csúcskeresztnél ér véget.Erre a hétvégére viszont nem volt semmi tervünk, míg végül Zoli megszánt, és tudva, mennyire szeretném, felvetette a túra ötletét. Az időjárás pedig azonnal a segítségünkre sietett: az előjelzések huszon-egynéhány fokot, és zavartalan napsütést jósoltak a hegy körül.
Tovább a Prielre Képek: Grosser Priel








Sas-út, vagyis Orla Perc (Lengyelország) 2010.07.22-23.
A nagy klasszikus, ami miatt először fogtam sziklát, a Sasok Útja. Hosszát és nehézségét különböző misztériumok övezik itthon, leginkább azért, mert ennek a korántsem könnyű útnak hagyományosan a leggyakorlatlanabb turisták is nekivágnak, hogy aztán majd rossz hírét keltsék. Tavaly én is majdnem nekivágtam, de egy barátom úgy elijesztett (túl gyengék vagyunk mi ehhez, még edzenünk kell, hogy meg tudjuk csinálni), hogy teljesen lemondtam róla. Egészen szeptemberig, amikor egy Lorenz-hágó túra ráébresztett, hogy  tulajdonképpen jól megy ez nekem, és felesleges aggodalmaskodnom az erőnlétem miatt. Lehetnék persze edzettebb is, de majd kicsit lassabb leszek, kicsit többet pihenek, és akkor bármi jöhet. Tovább a Sas-útra  Képek: Sas-út   Video: Sas-út








Kaiser Franz Joseph Klettersteig (Ausztria) 2010.07.03.
Ha az ember arra adja a fejét, hogy meredek sziklafalakon előre rögzített vascövekek mentén egyre feljebb araszoljon, akkor  előbb-utóbb okvetlenül Eisenerz felé fogja venni az irányt, ahol az elmúlt években három nehéz és hosszú klettersteig utat is építettek, hogy a kopár sziklák szerelmesei is kedvükre rácsodálkozhassanak a környék szépségeire. A KFJ a három közül a középső, amire nemcsak nehézségével, hanem inkább a méretével szolgált rá. A biztosított szakasz hossza ugyanis 860 méter! Nagyon vártam már ezt a falat, de a mumusom is volt, mert egyszer már megfutamodtam róla, igaz, akkor jegesen csúszott. Most azonban minden adott volt egy jó mászásához. Tovább a KFJ-re  Képek: Kaiser Franz Joseph Klettersteig









Heli-Kraft Klettersteig (Ausztria) 2010.06.06.

A Heli-Kraft egy igazi mászás-a-mászásért út. Tulajdonképpen nem kell feljutni különösebb sziklafalon, nem kell nagy szinteket leküzdeni, nincsen elképesztő, lenyűgöző panoráma, hatalmas kitettség. Van viszont jó sok vascövek, cikk-cakkban kanyargó, pihenőhelyeket alig érintő paramadzag, izzasztó oldalazás, három- és kétköteles átkelőhely, doronghíd. Az előző napi hosszabb mászás után azért be kell vallanom, jól esett kibukkanni a keresztnél, mégis azt mondom, érdemes kipróbálni ezt a mászókát is. Különösen akkor, ha a mászás végén még felkapaszkodsz a Hochkar 1808 méteres kilátópontjára, ahonnan a Schneebergtől a Dachstein vonulatáig ellátni. Tovább a Heli-Kraft-ra Képek: Heli-Kraft Klettersteig








Eisenerzer Steig (Ausztria) 2010.06.05.
Jelentem: nincs több hó Eisenerzben. Pedig szerdán még aggódva nézegettük a webkamerákat, találgatva, hogy melyik hegy melyik, remélve, hogy az a csúf szürke hegyoldal a képen nem a Pfaffenstein. Mert eldöntöttük, hogy nekivágunk újra, miután legutóbb – két hónapja! – nem tudtuk teljes mértékben kiélvezni a mászást. A hétvégi rendezvény miatt (Erzberg rodeo motoros hepening, így kell kihasználni a szétgyalult hegy nyújtotta lehetőségeket), a kedvenc helyeinken egyáltalán nem kaptunk szállást. Szerencsére az utolsó pillanatban Hieflau-ban sikerült egyet foglalni, úgyhogy már péntek este nekivághattunk az útnak. Tovább az Eisenerzerre Képek: Eisenerzer június









Haidsteig esőben (Ausztria) 2010.05.29.

Nem, nem akartunk újabb kihívásokat. Egyszerűen csak mászni szerettünk volna, lehetőleg egy olyan utat, amit mindketten ismerünk és szeretünk. Igaz, hogy legutóbb majd' levetett bennünket a szél, és most is csúf felhők gyülekeztek a Rax felett, de annyira örültünk az újonnan felfedezett, Grossau-ból induló (mellesleg csodaszép) út gyors megtételének, hogy a beszállásnál nem volt felhő, ami a kedvünket szeghette volna. Az ég pedig leszakadt, mégpedig az első teraszt megelőző, elég nehéz, sokszor függőlegesen haladó szakaszon. Hogy milyen a Haid esőben? Ezeken a részeken meglepően rendes, egész jól tapadó, viszonylag könnyen mászható. Aljassá csak a barlangszerű hasadékot követően válik, ahol sarasan, mohásan kezdenek csúszni a falak. A szárazon egészen könnyen mászható szakaszok feljebb helyenként komoly kihívást jelentettek, és jelentős karmunkát igényeltek. Mintha még a Preinerwandstieg meredek útjai is nehezebbek lettek volna lefele, nehéz volt eldönteni, hogy a vizes köveknek, vagy a fáradtságnak köszönhetően. Azért mégis örülök, hogy nem fordultunk vissza. És legközelebb kimászom rendesen, megígérem. Képek: Haidsteig május






Kaisergams Klettersteig (Ausztria) 2010.04.18.
A közelben töltöttük a hétvégét, és mivel most könnyebb, rövidebb utat kerestünk, a Kaisergams jó választásnak tűnt. Ezt az utat Salzatal klettersteig-nak nevezte Hotaro könyve, emiatt kissé keveredtek nálam az internetről letöltött leírások: a Salza folyó fölött ezen kívül még legalább egy másik is van. Így kissé bizonytalankodva ácsorogtunk a Palfautól Wildalpen felé vezető út kereszteződésében, mikor lefékezett mellettünk egy furgon, kipattant belőle egy fiatal srác, köteleket és karabinereket kezdett pakolni a zsákjába, és a kis szikla mellett felfelé indult. Utánavetettük magunkat.
Tovább a Kaisergams-ra Képek: Kaisergams









Eisenerzer Steig (Ausztria) 2010.04.04.

Emlékszel a tó, a Leopoldsteiner See fölött magasodó piramis alakú sziklára a Hochswab nyugati csücskében? Na az a Pfaffenstein. Az itinerek szerint C/D nehézségű, de én úgy látom, errefele másképpen osztogatják a szinteket, mint a Rax-on, vagy a Hohe Wand-on. Az út hosszú (320 m), néhol szédítően kitett, és itt-ott a Pittentaler D-s főfalával vetélkedő szakaszok vannak benne. Az izzadságos mászásért a lenyűgöző panoráma kárpótol, ami viszont végig, a fal teljes hosszán át elvarázsol.
Tovább az Eisenerzer Steig-ra Képek: Eisenerzer Steig Video: Eisenerzer Steig









Pittentaler klettersteig (Ausztria) 2010.04.03.
Eljött az idő, leolvadt a hó az alacsonyabban fekvő sziklákról, a nap is egyre gyakrabban süt, a déli hegyoldalakon pedig zöldül a fű, és színes virágok ütik fel a fejüket. Ég a talpam alatt a talaj: mehetünk végre mászni! Fogalmam sincs persze az erőnlétemről, hiába gyalogoltunk sokat a télen, és hiába tartom az autó kesztyűtartójában a marokerősítőt, és használom minden lehetséges alkalommal, az bizony nem ugyanaz. Úgyhogy ezen a rövid, de húzós úton próbáljuk ki magunkat, ami útba esik Eisenerz felé. A szakirodalom D-re minősítette a falat, ezért kicsit fázok tőle, bár csak a felső főfal okozhat nehézséget.
Tovább a Pittentaler-re Képek: Pittentaler klettersteig






Wildenauersteig (Hohe Wand, Ausztria) 2009.12.28.
Akkor már harmadik napja vártam, hogy meggyógyuljak. Mindegyik reggel úgy ébredtem, hogy jobban vagyok, de mire teljesen kiment a szememből az álom, egy kiadós, fuldoklásba hajló köhögés ráébresztett, hogy igen lassan halad ez a projekt, és ha nem vigyázok, eltelik a téli szünidő ágyban fekvéssel és kábultan a városban bóklászással. Ezért úgy döntöttem, megnézem még egyszer a Hohe Wandot. Van ott még egy-két izgalmas út. Ha már megyünk, aludjunk is ott. A szokásos szervezési módot választottam: majdcsak lesz valahogy. És ahogy sejtettem is, lett. Tovább a Wildenauerre Képek: Wildenauersteig

 





 

Teufelsbadstubensteig, Haid Steig
Ha úgy akarunk a Haid-en lenni, hogy ne legyen ott senki más, akkor valószínúleg szenteste éjszakáján kell mennünk, amikor szakad a hó, és mínusz 20 fok van. Minden más esetben lesznek még ott mások is, szélvihart is beleértve.
Képek: Rax megint 
 
 
 
 


 

Rax újra (Ausztria) 2009.11.14.

Alpenvereinsteig, Jakobskogel, Törlkopf, Wachthüttelklamm

Ha a túratársaknak nincs felszerelésük, akkor csábítsd el őket a Raxra.
A Grosses Höllental völgy több útja is könnyen mászható, viszont tartogat elég adrenalint az erre éheseknek. A kilátás is végig csodálatos.
Ha valaki ragaszkodik a csúcskeresztekhez, az sem lesz elégedetlen, mert a Jakobskogel-en van egy jókora, és te is örülhetsz, mert a Törlkopf szikla elég kicsi, hogy hárman egymás után megmásszátok az egyetlen beülővel. Tovább a Rax-ra 
Képek itt: Rax újra 
 
 



 
Haid Steig és Preinerwandsteig
Az összes itiner ezzel az úttal ijeszgeti a kezdőket. "Ijesztő D szakaszok", meg hogy "minden erőnkre és kitartásunkra szükség lesz". Persze néha tényleg risztó tud lenni egy meredély. De mindig kiderül, hogy ezeket az utakat is embereknek csinálták, nem terminátoroknak. Szóval  kár lett volna kihagyni, akár ezért, akár mert alig találtam utitársat, akár mert november elseje volt, vagy bármi másért. Tovább a Haid Steig-re
Képek itt: Haidsteig
 
 

 

 

Hanselsteig, Frauenluckensteig, Wahringer Steig
Nem szűnő izgalommal gondolok mostanság a mászókázásra. Azt olvastam, hogy a Hohe Wand környékén vannak jó kis rövid utak, amiket nem nehéz teljesíteni. Gondoltam, ebben a rossz időben gyakorló terepnek tökéletes lesz.
Az időjárás-előrejelzés persze megint tévedett, szerencsére. Tovább a Hohe Wandra 
Képek itt: Hohe Wand
 
 
 
 


 


Dolomitok (Olaszország) 2009.10.15-18.

Michielli Strobel ferrata, Monte Ciareido

Nagyon rég hívogattak ezek a hegyek. Egész nyáron tervezgettem, hogy hogyan menjek a közelükbe, de valahogy mindig meghiúsult. Most aztán nem tétováztam tovább, szorított az idő, hiszen ebben a magasságban hamar megjön a hó. Én pedig szerettem volna kicsit mászni is, ha már ott vagyok. Tovább a Dolomitokba

Az összes kép itt: Dolomitok

 
 






Bár nem tartozik szigorúen a vasalt utakhoz, azért itt is megemlítem, hiszen egyes részei komolyabbak, mint néhány könnyű klettersteig.

Ezt az utat is tavaly nyáron néztem ki. Akkor a Zamkovszky házban aludtunk, és ezután ballagtunk fel a Téry-hez. Még a kilátó pontig is felmásztunk, ahonnan jól látszott a hágón kígyózó hosszú embersor. Ijesztő volt messziről, mintha függőlegesen másztak volna. Azóta motoszkált az agyamban, hogy ezt sima jelzéssel jelölt, de azért egyirányú utat megmásszam. A képeken látszott, nem lesz hiány izgalmakban.

Tovább a Vöröstorony-hágóba Képek itt: Vöröstorony-hágó

 







 

Rax Via Ferrata (Ausztria) 2009.09.19-20.

Alpenvereinsteig, Törlkopf, Teufelbadstubensteig

Az első via ferratámra profikkal mentem, hogy a legfontosabb tudnivalókat gyakorlott vezetőktől tudjam elsajátítani. Mondhatnám, hogy ez sikerült is, de az a rövidke C-s szakasz, a Törlkopf szikla, kissé elbizonytalanít.

Tovább a Rax-ra Képek itt: Rax

 
 


 
 



 

Subpages (28): View All
Comments