Cikkek

Biztosítások hegymászóknak, utazóknakBiztosítási szakember vagyok. Szokták mondai, hogy a suszternek cipője, az ácsnak tetője nincs rendes, de ez az én esetemben egyáltalán nem igaz. Mindig kötök biztosítást, amióta csak a hegyeket járom. Más kérdés, hogy szerencsére eddig csak egy esetben volt rá szükségem, bár akkor jókora költségtől menekültem meg általa.

Felszerelés és egyéb okosságok (2010)

Szándékosan kerültem eddig a témát, hiszen ki is vagyok én, hogy az alig egy éves túrázós tapasztalatommal osszam az észt, de a múlt heti lengyel-tátrai túránk ráébresztett, hogy érdemes az összes lehetséges fórumot megragadni, és elmondani mindazt, amit eddig megtanultam, vagy ellestem másoktól.

A lány a hegyen

Persze nem ő volt az egyetlen, aki hétköznapi öltözékben (térdnadrág, trikó, fehér edzőcipő) vágott neki a Sas-út könnyű vasárnapi sétához semmiképpen sem hasonlítható bejárásának, de ő volt az, akinek kálváriáját közvetlen közelről néztem végig. Az első, könnyű nyári esőt a Fagyott-tavi csorbánál kaptuk, ahol egy mélyedésbe húzódva vészeltük át. Rám ekkor került fel a kamásli és dzseki, valamint a hátizsákra a huzat. A lány és a barátja divatos kis széldzsekit húztak. Az eső elállta után a kamáslit a bokámra hajtogattam, a dzsekit pedig eltettem, így indultunk tovább, ők meg utánunk. Innen már egyre zordabbra fordult az idő, egyre hangosabban morgott az ég, gyakorlatilag felhőben jártunk a gerincen, és alighogy leereszkedtünk a Zerge-csorba keskeny mélyére, kitört a vihar.