Hovatovább


Minden lépés számít. Minden lépéssel közelebb kerülök önmagamhoz.




Patagónia
Kezdjük rögtön a legszebbel. Hű de szeretnék egyszer itt lenni egy ilyen napon! Dél-Amerika izgalmas, hatalmas, különleges, és bár iszonyú messze van, biztos vagyok benne, hogy megéri a törődést, szervezést, és persze a pénzt és időt is. A legjobban a legdélebbi csücsök érdekel persze, a Tűzföld. Azzal is tisztában vagyok, hogy a képen látható napos állapotokban ritkán látható a Torres del Paine, hogy mindig szél van, hideg, borongás, felhők. Hogy mászni is szeretnék rajta, az nem kétséges, de a logisztikája nem egyszerű. Nem is tudom, mennyi szabadság kellene hozzá, de a három hetet kevésnek érzem. Döbbenetesek a távolságok, rengeteg a látnivaló.

 




Kaukázus
Mindegy, melyik része, persze leginkább Svaneti. Hosszan szemeztem az Ushbával, de gyávának bizonyultam hozzá. Így aztán mindegy, milyen formában, akár csak túrázni is, de egyszer látnom kell Mestia környékét.
Tbiliszibe és Kutaisi-be is megy fapados járat, onnan pedig már csak egy ugrás Mestia.
A grúz vendégszeretetről sok jót hallottam, de persze nem ez az elsődleges szempont. Még az is lehet, hogy valami könnyebb csúcsot megpróbálnánk meghódítani..







Ende Nie (Loferer Steinberg, Breithorn)
A legek legje a számomra. Beszédes már a neve is, és bár általában szívesen vágok neki "Végtelen"-nek nevezett utaknak, ebben az esetben a név nem csupán költői túlzás. Az út hossza 900 méter, ami önmagában nem lenne vészes, ha a 38 kötélhossz között nem lenne három 6+, és négy 6-os nehézségű szakasz. Másztunk már 6+ nehézségben, de sokkal rövidebb utat. A megközelítés másfél óra, a lejövet 3 óra, szóval egész napos programra kell számítani, vagy falban alvásra. A falrajzon két helyre is ágyat rajzoltak, ami persze nem jelenti azt, hogy ágyat is tettek oda, sajnos, de valószínűleg van valami placc, ahol el lehet aludni. Szerencsére nincs túl magasan, nyáron akár kellemes is lehet az éjszaka ott.
Kell még hozzá jó sok spenót, a boulderes edzéseken kívül nagyobb falas gyakorlás is, meg állóképesség, sok-sok futás.






Triglav északi fal
Közel is van, gyönyörű is. A maga 1000 méterével nem a legnagyobb, de tény, hogy csodaszép. Északi fal, ideális forró nyári napokra. Vannak rajta könnyű utak is, igazából csak időhiány vagy a rossz időjárás miatt maradt ki eddig. Ami problémát jelenthet, hogy nincs agyonnittelve, szóval könnyű eltévedni, belekeveredni valami extranehéz vagy törős falszakaszba, hát azt nagyon nem szeretném. Azért persze nekivágtunk már, de akkor a ködszitálás megakadályozott. 2016-ban nem kellene kihagyni.









Himalája
Hideg is van, földrengés, életveszély, fura körülmények, Kiss Peti is ottveszett, de mostanság mégis elkezdett vonzani. Egyelőre csak egy alaptábor trekking forog a fejemben, de később lehet, hogy felkészülnék valami kisebb csúcsra a környéken. Jövőre biztos nem fér bele, de talán 2017-ben.









Watzmann keleti fal
Az Alpok legnagyobb egybefüggő fala. 2000 méter magas, de könnyű, legfeljebb 3+ úton mászható. A megközelítése kicsit macerás, mert oda kell hajókázni a lábához, de azt gondolom, megér egy kis szervezést. A veszélyességét pont a könnyűsége adja, mert gyakori itt a kőhullás. De ezzel együtt is szívesen másznám végig, annak ellenére is, hogy akárhányszor tervezgettük valamelyik hétvégére, az időjárás mindig meghiúsította a mászást. Remélem, nem lesz ez mindig így.










Tofana di Rozes, déli fal, Via Eötvös
Szintén egy könnyű út, 800 méter, hosszú igazi klasszikus. Már csak azért is szeretném megmászni, mert Eötvös Lóránd-ról kapta a nevét. Lányai,Ilona és Rolanda szintén mászták, szóval van bennem egy ilyen magyar-virtus is. Persze a Dolomitokban bármikor szívesen mászok, bármennyire törékeny is. A kép magáért beszél, ott szeretnék lenni azon a rózsaszín falon, és kész.