Sziklamászás‎ > ‎

Stup-project



A Stup-project (Brid za veliki cekic) Horvátország, 2014.06.28. 13kh, 5b 
Az Anica Kuk háromszáz méteres északi falából kilóg egy méretes, sima kőorr. Aki mászó valaha látta, biztos, hogy meg akarta mászni a számtalan útja valamelyikét. Másztuk mi is jobbról is, balról is, de végig még soha nem másztuk, pedig Tibi már tavaly is megpróbált rávenni bennünket. Így az idei első Paklenica-kalandon végre nekivágtunk ennek a kombinációnak: 
Trik (4c, 5a, 5a, 4b) 
átkötés (5a, 4a, 4b+) 
Brid za veliki cekic (5a, 3, 5b, 4a, 5a, 5a)



A mászás hosszúnak, ám eléggé könnyűnek ígérkezik, amit persze sosem vehetsz biztosra Paklenicán, így viszonylag korán indulunk. Nem kell keresgélni, a Trik beszállását már jól ismerjük. Osztrák pár indul mellettünk, a Saleski-t másszák, de ők is a mi utunkat tervezik. Hősiesen bevállalom az első hosszt, a másodikat ugyanis nem nagyon kedvelem. A bevágásban igazából csak egyetlen zűrösebb mozdulat van, a fácska környékén. Nem is vagyok túl jó passzban, a ronda második hosszban, középtájon, még a bal haránt előtt ehhez mérten rugdosom szét a sípcsontomat. A harmadik sokkal könnyebb, mégis nehezemre esik felvergődni a szép kis függőstandba. Igazából csak a két könnyebb hossz után, a Stup sima, széles tetején rázódom helyre, a szendvics és csoki elfogyasztása után.

A következő kémény így maradhat az enyém, ismerem és szeretem is, élvezetes, könnyű mászás. A standból már látszik a tenger egy kék foltja, ezt külön imádom itt. Jó sokáig élvezhetem is, mert az osztrák párocska két standdal feljebbről visszaereszkedik, nekik mára elég volt. Innen az orr nyergéről újra kimászunk az árnyékos bal oldalára, hogy egy nagy C betűvel kikerüljük az él meredek felszökését. A kaller szerint 4a a traverz első szakasza, de elég kitett, hogy termelődjön az adrenalin. A C felső része viszont 4b+-ért kicsit erős, teljesen függőleges felszökéssel indul, aztán könnyebb traverzzel folytatódik egy kis fáig, ami a mintegy 30 centi széles párkányból lóg ki, ahol a stand vár. Már teljesen nyugodt vagyok, élvezem a mászást.


Az 5a, ami következik, megint csak kellemes, egy szép reibunggal indul, egy szál keskeny vízmosással, és egy kis áthajlás átmászásával érünk fel a standba. A 3-as hosszokba itt már nem nagyon tesznek nittet, ahhoz képest az újabb hosszt kicsit erősnek érzem, de nyilván csak pszichésen. Még időben érek fel a kulcshossz alá, hogy halljam Tibit erősen nyögni a szép sima reibung- kéményben, valahol a második és harmadik nitt környékén. Ezekben a hosszokban már a napon mászunk, jó meleg van, de nem hiszem, hogy csak ezért nyög ilyen szokatlanul hangosan a kulcshosszban. Az 5b-re értékelt bevágás valamikor egyszerű repedés lehetett, de a víz szép széles, sima falú vájattá tágította. Falain sem lépés, sem fogás nem nagyon látszik, szóval határozottan keménynek néz ki.

Attin mégsem látok egy csepp bizonytalanságot sem, amikor nekivág, és az első két nittet viszonylag könnyen meg is akasztja. Fogalmam sincs, hogy mire lép, és mit fog, és hogy egyáltalán hogyan meri ezt az egészet, de szép lassan halad felfelé. A harmadik szakasz környékén kissé elbizonytalanodik, kimászik jobbra, de aztán visszatér, megint akaszt, szóval szépen halad tovább. Innen már valamivel könnyebb, kissé jobbra fordul az út, majd megint fölfelé, Atti egyre gyorsabban mássza, fel is ér hamar, indulhatok.

A hossz eleje a simasága ellenére egészen jól mászható, még ha egyetlen egzakt fogás vagy lépés sincs benne. Elől biztosan összepisilném magam, de így másodban egészen jól megy. Most már örülök, hogy a szorosabb, mostanra eléggé fájdalmasan szűk cipőmet vettem fel, az agyontágult, bár kényelmes Mythos itt nem lenne olyan hasznos. A felső szakaszon egyre fáradok, pedig előkerül pár kisebb bevágás is, meg egy-két nagyobb, de azért a biztonság kedvéért rámarkolok a köztesre. Na jó, ideje pihenni, felszólok Attinak, hogy húzzon be. Látom a megoldást, de muszáj pihennem kicsit. Nagy levegő, és kimászok fenn.

Könnyű hossz következik, aminek a végén szép ferde táblán ácsorogva Borcsa éppen Tibit biztosítja az utolsó előtti 5a hosszban, ami egy kitett átlépéssel kezdődik. Ismerős a hely, két évvel ezelőtt jártam már erre, alighanem eltévedtünk a D.Brahm utolsó előtti részében, és ide lyukadtunk ki. Remek kis stand, tengeri kilátással, és tudjuk, hogy ez a két hossz már nem lesz nehéz, felszabadultan vigyorgunk.

Úgy is van, a kis kitett átlépés után már tényleg csak könnyű mászás jön, és fenn is vagyunk a barlangnál. Már csak az Anica Kuk megmászása, és egy kellemes két órás lemenet vár ránk. Rogyadozik a térdem a gyönyörű kőpikkelyeken lefelé, a kavicsos ösvényen már minden lépés kínszenvedés, de igyekszünk, hiszen Dinko-nál minden olyan, mint tavaly, vagy tavalyelőtt, ízletes a hús, finom a hal, hideg a sör.

Képek: Stup-project

Topo:

 
Comments