Sziklamászás‎ > ‎

Puskás út, Késmárki csúcs



A Tátrában még szinte semmit nem másztam, csak a Villa-gerincet, ami azért a hagyományos tátrai mászások esszenciájának számít. Tény, grániton mászni egy egészen más műfaj. Mészkőhöz szokott lábainknak meg kell tapasztalnia, hogy a kicsi lépéseken sem csúszik meg a cipő, hogy a repedések kitűnően tartanak, nincs mitől félni. Persze azért félünk, mert a Tátra félelmetes: komor, sötét tónusú a kő, a meredek ormok között gomolygó felhők sem túlságosan barátságosak. Könnyű utat választunk hát, még ha igazi falrajz nincs is hozzá.

Megközelítés:Tátralomnicból a sípályán vagy felvonóval a Kőpataki-tóig, onnan a tó meghosszabbításaként induló csapáson fel egyenesen Lomnici- és Késmárki-csúcsok, valamint északról a Villa-gerinc által határolt katlanba. A katlan szélére felérve már látszik a Késmárkit kettészelő jobbra hajló markáns repedés, attól balra egy kisebb tető, aminek a bal oldalán indul az út.
Egészen fenn a katlan közepén egy hatalmas lapos kő fekszik, alatta állítólag igazi szuperbivak van, mi azonban éjszakára a Kőpataki tónál hevenyészve felújított Encián házban foglaltunk szállást éjszakára. A ház mellesleg, bár egyszerű, de nagyon barátságos. Van folyó víz, forró zuhany és meleg étel, a matracok tiszták, a személyzet készséges.

Az út sokkal barátságosabb, mint vártuk. Valóban hármas/négyes, és a vártnál lényegesen több ragasztott nitt is van benne. A standokban egy helyen karika, a többiben cuppánt van, kényelmes a standolás.
Az első hosszban először jobbra mászunk fel egy kis pillérre, ami a tető alatt fut. Ezen haladunk felfelé a tető sarkáig, ahol a második stand van. Innen jobbra kimászunk a tető fölé, és kissé jobbra tartva felmászunk két elég unalmas hosszt. A következő hosszban erősebben haladunk jobbra, és egy szép szabdalt táblán elérjük a nagy repedést.Innen ennek a nagy repedésnek a peremén halad az út, széles meredek párkány, mohás tábla és keskeny repedés is van benne, ami a vége felé kissé vizes. Feljebb már kevesebb nitt van, de nem igazán hiányzik, továbbra is homogén könnyű a terep, és lehet is pakolászni ékeket, friendeket.
Az utolsó hossz II-III-as mászóterep, itt már összeszedett kötéllel, szinkronban mászunk fel. Végig a bevágában kell haladni, kissé balra tartva, itt már nincs semmilyen támpont.
A Késmárki déli pillérére érkezünk, hamarosan elérjük a csúcsot.

Lemenet: kelet felé hagyjuk el a csúcsot a jól kitaposott ösvényen. Ahol kétfelé válik a csapás, mi jobbra térünk, követve a hegy délkeleti pillérét egészen a Hunfalvy- csorba aljáig, ahonnan egy roppant gonosz kuloáron keresztül ereszkedünk vissza a katlanba. Úgy hallottan, hogy tovább haladva a Hunfalvy csúcsán keresztül is le lehet menni, de akkor még kerül bele némi plusz szint.
Szép mászás, kezdőknek is ajánlott!


Comments