Sziklamászás‎ > ‎

KAČA


KAČA mesék - Paklenica, 2016.05.28. (350m, 10kh, 6a+)

Abban az évben, amikor az alapfokú tanfolyamot végeztük márciusban Paklenicán, még egyszer jártunk arra. 2011 novembere lehetett, mi Attival pár kötélhosszas könnyű, nekünk való utakat másztunk. Mara azonban, alapfokús mászópárom már akkor elég elvetemült volt, hogy profi barátjával nekivágjon ennek az útnak. Az ő szavaival élve "némi nőies hiszti és több kötélhosszas romantikus pruszikolás a holdfényben" lett a vége, de az út neve az agyamba vésődött. A tavalyi sikeres Velebitaski (a kék) mászásunk után úgy gondoltam, ez (a sárga) sem lehet sokkal nehezebb. De ekkor még mindig keveset tudtam a paklenicai számozás és biztosítottság rejtelmeiről.


Megközelítés: Starigradból a Paklenica Nemzeti Park pár perc autóval, a parkbelépő 50 kuna/nap (kb.2000 Ft). Az Anica Kuk jobbról határolja szurdokot, gyakorlatilag ő a leg
hátsó orma. A szurdok alján végigfutó ösvényt az Anica Kuk táblánál hagyjuk el, jobbra átkelünk a patakon, és meredeken felkapaszkodunk a túlsó partján. Hamarosan kettéválik a jelzett út, mi a bal oldali ösvényen indulunk el, ahol a D.Brahm felirat után hamarosan a Kača következik, szintén ki van táblázva. Kb. 1 óra a beszállás a parkolóból.


Az első két hossz 3a-ért lazának bizonyul, a harmadikat viszont megszenvedem. Egy jobbra meredeken felfutó széles párkány, 4b+ az ára, ehhez képest alaposan megszenvedek vele, főleg, hogy nitt alig van benne.
Szép sima tábla a negyedik hossz, átlósan vág át rajta Atti, bár nem könnyedén, de különösebb nehézség nélkül mássza át, aztán eltűnik a szemünk elől. Jó sokára jön csak a "stand kivehetsz", de ezt csak annak tudjuk be, hogy egy hármas parti közben kiereszkedett a standból,m az egyik fiú leejtette a cipőjét. A szép tábla hamarosan egy tető alá fut be, ahonnan jobbra kellene traverzálnom, nagyjából lépések nélkül, a tető alatti repedés vizes fogásaiba kapaszkodva - megcsinálom, de mentálisan olyan fáradt vagyok, mintha egész nap másztam volna.
Az ötödik hossz azonban megnyugtat, mert szép, klasszikus 5a, amit mászok, nincs vele különösebb gondom. Ahatodik hosszra egész egyszerűen nem emlékszem.

A hetedik(a kulcshossz, 6a+)ránézésre elég sima, de vannak benne köztesek, és egy repedést követ, szóval nem látom teljesíthetetlennek. Atti azonban kb. 15 méter után kijelenti, hogy nem mássza tovább, kiereszkedik. A második partink előlmászója, Tibi indul neki, és jó sok nyögés, némi rozsdás szögben ücsörgés és erőlködés árán kitolja. Én jövök másodiknak,és azonnal megértem, miről van szó. Folyamatos erőt és kitartást igénylő, technikás, homogén 50 méteres hossz, és második fele egy fokkal még nehezebb, mint az eleje. Nem baj, örülünk hogy megvan, innen már könnyebbek jönnek.
Jelentem, ez tévedés. A szintén 50m körüli nyolcadik hossz (6a) egy gonosz és egyetlen nittel ellátott kéménnyel indul, de ha kimásztad, a megpróbáltatások még nem érnek véget. Ami előtted áll, az egy kb. 10 méter magas derékszögű repedés, aminek bal oldala egy tökéletesen sima fal mindössze két nittfüllel, jobb oldala egy hajszállal tagoltabb. Nem tudom, hogyan jutok fel végül rajta, de itt már túlélésre játszom, lépek és fogok mindent, ami léphető és fogható.
Mire felérünk, ránk esteledik, a következő két hosszt fejlámpával másszuk. A kilencedik hosszban 5a-ért nincs semmi különös, egy kis wasserrillés táblát kell átmászni, aztán egy nedves falon jobbra traverzálni.
A tizedik (5b) egy jobb traverzzel indul egy keskeny párkány mentén, lépni nem nagyon van mit. Rémlik még egy átlépés, amit foszladozó fix kötéllel biztosítottak. Próbálom nem megfogni, ránézésre is szakad tovább. A traverz után már kellemesebb a terep, legalább felfelé kell mászni. Egy repedésbe még azért beszuszakolom magam, csak az íze kedvéért.
Szerencsére ebből az útból nem kell sokat felfelé mászni, hogy elérd a jelzett utat.

Éjfélre érünk az Anica Kuk tetejére, kitikkadva, pokoli fáradtan. Soha életemben nem másztam ilyen nehéz utat!


Comments