Sziklamászás





Tofana Di Rozes - Primo Spigolo (Alvera-Pompanin-út, 430 m, 5+, alpin) 2016.08.26.
A Tofana di Rozes klasszikus nagy déli falának keleti szélére három gyönyörű pillér borul. Már előző nap kinéztük közülük a mienket, hiszen a Falzarego hágóba vezető útról tökéletesen látszik. Igazság szerint már tavasszal kinéztem magunknak, amikor megegyeztünk, hogy az idén nem maradhat el a Dolomitok mászókaland, amit az utóbbi pár évben valahogy sehogy sem sikerült összehozni. Nem túl hosszú, nem túl nehéz utat kerestem, ami azért elég „dögös”, hogy megdobbanjon a szívem a vonalvezetése láttán. Az első pillér éle pont megfelelőnek tűnt.
Képek: Dolomitok 2016







Des Kessels neue Kleider (590m, 16kh, 7-) 2016.08.07.
Az út még 2012-ben került fel a bakancslistámra, amikor Kaiserbrunnban Mező Szilvi a kezével fogta meg a kötelet, aminek a másik végén a párja éppen hátradőlt a standban, csak éppen a hevedert oldotta ki pár perccel azelőtt. Hogy pontosan mi volt a történet, már nem emlékszem, de az biztos, hogy az út paraméterei beleégtek az agyamba, amikor másnap kissé leharcolva mesélték a sztorit. Az agyamnak egy jó távoli zugába raktároztam el, egy nagyon messzi, beláthatatlanul távoli jövőbe, ahol ördöngösen ügyesen másztam a hetes hosszokat. Aztán amikor ez az idő négy év múlva sem akart elérkezni, egyre többször akadt a kezembe a már egy jó ideje kinyomtatott topo. Képek:Des Kessels neue Kleider









Puskás út, Késmárki-csúcs 2016.07.23. (400m, 11 kh)
A Tátrában még szinte semmit nem másztam, csak a Villa-gerincet, ami azért a hagyományos tátrai mászások esszenciájának számít. Tény, grániton mászni egy egészen más műfaj. Mészkőhöz szokott lábainknak meg kell tapasztalnia, hogy a kicsi lépéseken sem csúszik meg a cipő, hogy a repedések kitűnően tartanak, nincs mitől félni. Persze azért félünk, mert a Tátra félelmetes: komor, sötét tónusú a kő, a meredek ormok között gomolygó felhők sem túlságosan barátságosak. Könnyű utat választunk hát, még ha igazi falrajz nincs is hozzá.







KAČA mesék - Paklenica, 2016.05.28. (350m, 10kh, 6a+)

Abban az évben, amikor az alapfokú tanfolyamot végeztük márciusban Paklenicán, még egyszer jártunk arra. 2011 novembere lehetett, mi Attival pár kötélhosszas könnyű, nekünk való utakat másztunk. Mara azonban, alapfokús mászópárom már akkor elég elvetemült volt, hogy profi barátjával nekivágjon ennek az útnak. Az ő szavaival élve "némi nőies hiszti és több kötélhosszas romantikus pruszikolás a holdfényben" lett a vége, de az út neve az agyamba vésődött. A tavalyi sikeres Velebitaski (a kék) mászásunk után úgy gondoltam, ez (a sárga) sem lehet sokkal nehezebb. De ekkor még mindig keveset tudtam a paklenicai számozás és biztosítottság rejtelmeiről.
Képek: Kača (Paklenica)









Maixkante 2015.08.28. (700m, 22kh)
A Maixkantéről kis híján elmondhatom, hogy kétszer másztam meg két hónapon belül. Hiányzik hozzá három kötélhossz, meg egy teljes lemenet. Az első, sikertelen kísérlet tanulságairól is írtam, de valahogy nem akaródzott közzétenni, amíg rendelkezésemre nem áll a teljes sztori. Bevallom, nem volt könnyű visszamenni, és másodjára is nekikezdeni az év mászásának, de ezzel tartoztam Attinak, és persze magamnak is, így aztán a nyaralásból hazafelé, amikor tökéletes, stabil időjárás nézett ki a Dachsteinre, útba ejtettük a Hohes Dirndl-t.
Tovább: Maixkante  Képek: Maixkante









Majdnem Maixkante - Lassúsági rekord, pár hibás döntés, egy nagy vihar, bőrig ázás, életem leghosszabb fázása és leggyorsabb lejutása a Dachstein szép déli faláról (Dachstein Südwand, 19 kh. a 22-ből) 
2015.07.11.
A mentés után nem sokkal megírtam ezt a beszámolót, de valahogy nem akaródzott közölni. Most, hogy már megnyugodhatok, a 2015-re tervezett „év mászása”mégis megvalósult, illetve hogy a biztosító visszaigazolta a költségek kifizetését, sokkal könnyebb közzétennem:
Persze jobb lenne, ha meglenne, de nincs meg. Kicsit távol kerültünk a valóságtól, valahogy ezt érzem. Hogy még pontosabban fogalmazzak, nem is igazán fogtuk fel, hogy mi történik velünk. Ez nem azt jelenti, hogy ne értettük volna meg, hogy mekkora kihívás ez az út, hanem inkább azt, hogy nem éltük át. Nem készültünk fel, nem a testi, hanem a fejben-lélekben történő felkészülés maradt el, csak bedobtuk a darálóba, hogy hadd menjen. A furcsa az, hogy akár sikerülhetett volna, ennek ellenére, és akkor most győztesen villognék itt, és nem a tanulságokat próbálnám összegezni. Azon a tényen azonban nem igazán változtatna, hogy valójában nem éltük át, nem éltük meg a Maixkantét. Tovább: Majdnem Maixkante









Velebitaski (Horvátország) 2015.06.13. 
350m, 11kh., 6a+
Nekem ez az út afféle legenda volt, amit a magamfajta hobbimászók nem nagyon másznak. Az Anica Kuk gigantikus északi falán futó számtalan nittsor közül pedig a Velebitaski még a könnyebbek közé tartozik 6a+ besorolásával, és a kulcshosszon kívül csak három ötös, hat négyes, és egy hármas hosszával. A népszerű paklenicai trilógia második útja ez, a legkönnyebbet, az 5c-s Mosoraski-t még 2013-ban másztuk, és egyöntetűen megállapítottuk, hogy fénykorában is nehezebb lehetett az általunk megszokott 5c-knél, így agyon koptatva - helyenként fényesre zsírozva – pedig még egy fél fokozatot rá lehet számolni. Mégis, már akkor emlegettem ezt az utat, persze a társaság heves ellenkezése, vagy jóindulatú, lesajnáló mosolygása közepette.
Tovább: Velebitaski  Képek: Velebitaski






Kényszermentés és egyéb önszívatások (Ausztria) 2014.10.04-05. Mászóhétvége fejlámpás ereszkedéssel, kényszermentéssel és három órás beszállással 
Superdiagonale 300m, 6-, 9kh, 
Platteneuphorie 180m, 5+, 5kh
Tudom, hogy a pályafutásomból időnként nem így látszik, de tulajdonképpen nem szeretem szívatni magamat. Inkább csak akkor történik ilyesmi, amikor felületesebben szervezek, türelmetlen, vagy nemtörődöm vagyok, vagy esetleg másokra számítok, hogy majd ők kiszámítják, átgondolják, megtervezik. Vagy ha pénteken még nem vagyunk biztosak benne, hogy hova megyünk szombaton, mint ezen az október eleji hétvégén. Azt tudtuk, hogy mászni akarunk, de folyamatosan figyeltük az időjárás-előrejelzést, hogy merre is induljunk. Végül Ausztria, a Totes Gebirge maradt, ahova két szép napsütéses napot ígértek. Erre a vidékre már nyáron kitaláltam egy programot, ezt rántottuk most elő, két rövidebb, 5+, 6- nehézségű úttal. Kellemes, könnyű kis hétvégének ígérkezett.






Komfortzónán kívül (La voie du CAF) 9kh, 5+ (5c), trad, Korzika, 2014.08.21.

„… nem tudok másik utat grániton, ami ilyen nehézségű, ennyire homogén, függőleges, és teljesen mentes a nittektől.” - írja róla a kalauz.
A tavalyi reszketős lábú, fagyos ujjakkal nagy nehezen kikapart 600 méteres (4+ -os!) Dibona-kante után nem nagyon kapkodtam a tradicionális mászások után. Korzikán viszont a balzsamos 26 fokos késő-nyárban valahogy megbátorodik az ember. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Bastiában beszerzett kalauz 6b alatt nem nagyon tartalmaz sportmászásokat, így kénytelenek vagyunk az alpin utak között válogatni. Az, hogy a francia jelzés 5+-a nem egyenlő az UIAA V+-al, nem is igazán tudatosul bennünk, amikor nekivágunk. Ha jobban belegondolunk, hogy egy homogén 5b-5c út áll előttünk, lehet, hogy megfutamodunk. Nagy kár lett volna. Tovább:  Voie du CAF Képek: Voie du CAF






A Stup-project (Brid za veliki cekic) Horvátország, 2014.06.28. 13kh, 5b 
Az Anica Kuk háromszáz méteres északi falából kilóg egy méretes, sima kőorr. Aki mászó valaha látta, biztos, hogy meg akarta mászni a számtalan útja valamelyikét. Másztuk mi is jobbról is, balról is, de végig még soha nem másztuk, pedig Tibi már tavaly is megpróbált rávenni bennünket. Így az idei első Paklenica-kalandon végre nekivágtunk ennek a kombinációnak:
Trik (4c, 5a, 5a, 4b)
átkötés (5a, 4a, 4b+)
Brid za veliki cekic (5a, 3, 5b, 4a, 5a, 5a)
Tovább: Stup-project
Képek: Stup-project






2014.06.22. Hochschwab, Wetzsteinplatte (Ausztria) 9 kh, 340m, 6-
A Wetzstein-hez fűződik életem legdurvább ereszkedése, 2013 júniusában. Képzelj el egy falat, aminek az aljához először egy keskeny párkányon, 30 méter magasan kell végigsétálni, aztán egy kettes mászással, köves-füves terepen felkapaszkodni. Aztán, ha ez nem lett volna elég elég, ereszkedj le ugyanitt szakadó jeges esőben..
2014 június, kicsit hideg, de ragyogó reggel, finom párák mindenfelé, ezúttal négyesben tartunk a fal irányába. A turistaút enyhén emelkedik, aztán a szépséges réten jobbra fordulunk, a brutálisan meredek szerpentinre. Kőbabák mutatják az utat, de egyébként is jól látszik a kitaposott ösvény. A beszállás előtti rész most is kemény – „hogy a csudába jöttünk itt fel tavaly?” – de aztán megint ott vagyunk a tábla alatt. Hűvös a szél, viszont egyetlen felhő sincs az égen, gyönyörű mászónapnak nézünk elébe. Wetzsteinplatte Képek: Wetzstein Video: Wetzstein
2013.08.03. Dachstein Südwand, (Ausztria) 28 kh, 1070m, 5+, alpin 
Rekordokat döntögetni jó. Főleg olyan időkben, amikor a hőség miatt a futást is rendszeresen elblicceli az ember. És még akkor is, amikor éppen a legutóbbi rekordkísérlet során szerzett sebeit nyalogatja - sajgó izmait lazítgatja, a horzsolásokat kenegeti. Ilyenkor, párnára felpolcolt lábakkal, laptoppal az ölében könnyebben talál ki újabb és újabb célpontokat, magasabb és még magasabb hegyeket, egyre hosszabb mászóutakat. Képeket rendezget, videókat szerkeszt, topo-kat böngész. Ezt az utat azonban még a Rosskuppenkante megmászása előtt találtam, mikor hosszú, ámde nem túl nehéz mászások után kutakodtam a neten. A falat magát már ismertem két évvel korábbról, amikor a 39-ik születésnapomra a Dachstein Superferrata-t kértem Attitól, így kétségem sem volt, hogy egyszer megpróbáljuk drót nélkül is megmászni. Aztán amikor 15 órás túrát csináltunk a 19 kötélhosszas Hochtor-mászásból, megdőlni látszottak a terveink, hiszen hogyan is sikerülhetne egy nap alatt az ezer méternél is hosszabb Dachstein-út, ha a feleakkora Rosskuppenkante ennyi ideig tartott? Igazából kollégám döntötte el a dilemmát, aki látva a naptáramat, bejelentkezett, hogy jönnének velünk a Dachstein-re. Az előrejelzés is tökéletes, napsütéses két napot jósolt. Nem futamodhattunk hát meg. Tovább: Steinerweg Képek: Steinerweg Video: Steinerweg






Rosskuppenkante (Ausztria) 18kh, 6+, alpin
2013.07.24.
A Gesause méltán a kedvencem. Bár csúcsai alig haladják meg a 2000 métert, a hegység igazi paradicsom a sziklák szerelmesei számára, a völgy mélyében kéken-zölden kanyarog a folyó, mindkét oldalán elképesztő szirtek, vad ormok emelkednek. Már többször jártam errefelé, először egy napsütéses áprilisi napon, akkor a másik irányba, a Buchstein nyerge felé indultunk, aztán a combig érő hóból rémülten kapaszkodtunk vissza a virágos rétekre. Aztán voltunk a Kalbling-on is, valamint volt egy sikertelen (kicsit elnéztük a szintet és az időt), meg egy sikeres Hochtor-csúcstámadási kísérletem, utóbbi a Peternpfad csodaszép útján, a Barlangrenddel. Így aztán tudtam, hova jövünk, nagyjából azt is sejtettem, hogy a Peternpfad-hoz képest a fal melyik részén fekszik az utunk, mégis sokkoló volt, amikor a felfelé vezető ösvényen feltűnt előttünk a roppant szikla. Tovább: Rosskuppenkante Képek: Rosskuppenkante  Video: Hochtor Project







A Mosoraski - tartozás
Starigrad-Paklenica, 2013.06.15. (Horvátország) 11kh, 5c 

Tibor monitorján már egy ideje kinn virít egy post-it cédula, amire csak egy szó van írva: Mosoraski. Nem mintha Tibi nem mászta volna már korábban ezt az utat, de miután tavaly novemberben Borcsával visszapattantak a harmadik kötélhosszból, a projekt befejezetlenként lebegett a feje felett. Tibi nem szereti a befejezetlen projekteket, így amikor kiderült, hogy a hétvégére tervezett Gesause-beli 18 kötélhosszas út, a Rosskuppenkante a viharos időjárás-előrejelzések miatt meghiúsul, és alternatívaként felsejlett előttünk a napsütéses, tengerillatú Paklenica képe, ez volt az első szó, ami az eszébe jutott: Mosoraski. Tovább:  Mosoraski Képek: Paklenica, Mosoraski, Akademski






Pokoli torony 
Hauseggerpfeiler, Höllmauer, Hochschwab, (Ausztria) 2013.06.09.

Már régen akartam egyet mászni a Hochschwabon, leginkább a gyönyörű, vízmosta reibungok fotói vonzottak. Egyedül a két-két és fél órás beszállások riasztottak el eddig. No most pont emiatt választottuk erre a hétvégére ezt a célpontot, ugyanis állóképességünk nyárelő ellenére hagy némi kívánnivalót maga után, és mivel a jövő hétvégére komolyabb mászást tervezünk, úgy döntöttünk, ideje edzeni kicsit. Az időjárás-előrejelzések az utolsó pillanatig riogattak bennünket, de végül a nem túl biztató jelek ellenére nekivágtunk a kalandnak. Tovább:  Hauseggerpfeiler - Höllmauer








Wachau (Ausztria) 2012.05.19.

Sziklamászás, 17 kötélhossz, VI
Bécstől már gyakran fel-felvillan a Duna szikrázó íve, ahogy az autóút a folyó ívét követve kanyarog a harsogó zöld ártéri erdők között. Langymeleg a májusi tavasz, hullámzik körülöttünk a dimbes-dombos táj: nehéz elképzelni, hogy hamarosan zord sziklafalak közé érkezünk. Pedig a dombok egyre magasabbak, egyre közelebb szorítják az utat a folyóhoz, lassan már közvetlenül a parton haladunk nyugat felé. Krems előtt átnavigál a gps a túlpartra, teljesen feleslegesen, mert Mautern-nél meg visszahoz, de nem bánkódunk nagyon: egyre szép kis barokk települések tűnnek fel, majd egy furcsa alakú égszínkék templomtoronnyal maga Dürnstein bukkan fel egy kanyar után. A város melletti kúpon ormótlan várrom, az egész képet a hegyre felfutó csipkés fekete sziklák keretezik. Wachauergrat- gondolom. Wachauergrat Képek:Wachauergrat