Tovább a Sucha Bela-ba és a Piecky-be


Sucha Bela, Piecky (Szlovák Paradicsom) 2009.09.12-13.

Itt aztán van látnivaló. Ha valaki szeret közel lennia  dolgokhoz, az ilyen helyken megérezheti, milyen a víznek áttörni a sziklán, lezuhanni a mélybe, és ott vájni tovább a követ kerekre, simára. Hogy milyen a fának kapszkodni, dölni, forgáccsá törni aztán.
Már legutóbb eldöntöttem, hogy hamarosan megnézem a többi szurdokot is itt. Jó kis képeket láttam a kemping recepcióján, meg a térképet is böngésztem. Nem tűnt nagyon húzósnak. Ez a két szurdok tulajdonképpen akár egy napba is belefér, csak azért nehézkes, mert a Szlovák Paradicsomban minden szurdoktúra egyirányú a hosszú létrák miatt, a népszerűbb utakon még így is kialakul a tumultus. Tehát ha egymás után két szurdokot akarsz végigjárni, akkor előbb megmászod az egyiket, aztán lejössz, majd visszamászol, és újra lejössz. Együtt azért már 800-900 m körüli szint, és 8-9 óra. Úgyhogy inkább két külön napra raktuk.

Szombat reggel 8 után hagytuk el Budapestet: a Salgótarján – Rimaszombat – Tisovec – Muran – Hrabusice – Podlesok útvonal 4 óra, és nagyon szép tájon vezet. Ha valaki szereti a várakat, útközben a fülekit és a muránit is megnézheti. A kempingben ezúttal faházat választottunk 19€-ért, egyszerű, de rendben van.

Délután a Sucha Bela -ba mentünk, a zöld jelzésen. Kevés volt a víz, mehettünk a mederben is, egészen az első létráig. Doronglétrákon, láncokkal megerősített vaspallókon keresztül haladtunk a szűkülő szurdokban a Mysove vízesésig, ahol az első függőleges vaslétrába botlottunk. Innen láncos sziklafalak, újabb doronglétrák és sziklatálcákon küzdöttük át magunkat. A második hosszabb létra az Okienkovy vízesésnél van, amit elhagyva hamarosan kiértünk a szurdokból, hatalmas bükkfák mentén haladtunk tovább, míg egy nagyobb tisztásra értünk, ahol térkép, pihenőhely, és elég szép kilátás van. Több út csomópontja ez, ahonnan mi a sárga jelzést választottuk, ahonnan a pirosra térve sétáltunk vissza Podlesokba. Kb 5 órát mentünk, bár igen kényelmes tempóban, a szint 400 m körül van.

A kemping melletti kocsma helyett most a Biely Potok kolibát választottuk vacsorára, ahol szintén finom kolbászos káposztalevest mérnek. És gyönyörű a ház is.

Másnap erősen törtük a fejünket, hogy melyik utat válasszuk, de végül a Piecky mellett döntöttünk, nemcsak azért, mert nem akartunk túl hosszút menni, hanem mert azt ajánlották a pincérlányok. Pila falucskát könnyen megtaláltuk, itt is leszurkoltuk a 1,5€-t a belépőre, és 2-t a parkolásra. Ez a település varázslatos, megbújik a hatalmas fenyők tövében, pár aprócska faház alkotja. A tegnapi tapasztalatok alapján a vízálló bakancs mellett döntöttem, ez egyébként mindegyik szurdokban hasznos, így kevesebbet kell a láb alá figyelni. Ez a völgy is lágyan indul, sziklás, lankás mederben, majd egy forduló után váratlanul kétfelé válik, és feltűnik a Velky vodopad, a Nagy vízesés. Közel 50 fokos, meredek létra vezet mellette fel. Az út a vízesés után is vadregényes marad, szinte végig doronglétrákon, pallókon kell egyensúlyozni a szűk sziklák között. Ez volt eddig a legizgalmasabb szurdok itt!

Az út végül ugyanoda torkollik, ahova a tegnapi, a fennsíkra. Innen jobbra tértünk a kék útra, ami a Maly polianara, a kis mezőre vezet. Az út mellett hatalmas gombákat, a mezőn virágokat találtunk, bár aggasztóan beborult addigra. Mire rátértünk a piros útra a mező túlsó oldalán, már zengett az ég, és hamarosan szakadt az eső, és ezt tette végig, míg visszaértünk Pilaba. Pedig hatalmas fák között vezet a visszaút, és bár kicsit meredek, nagyon szép, így eléggé élveztük még így is. Képek: Sucha Bela, Piecky
Comments