Külföldi szurdokok


 
Jordánia titka: a szabdalt, száraz talajba vájt színes homokkő szurdokok, melyek aljában időnként még víz is folyik, ömlik vagy csordogál. A helyenként egészen keskeny vájatokban csodás dolog csavarogni, sőt van, ahol még canyoningra is van lehetőség. A falak 20 métertől akár 100 méterig nyúlnak az égbe, árnyékba borítva a hűvös szurdokok mélyét. Szinte lehetetlenség az ország több száz szurdokát végigjárni, nekünk hármat sikerült, kettőt a Holt-tenger térségében, egyet Petrában.
Tovább: Homokkőország Képek: Jordan Video: Jordan
 
 
  

 
 


Weichtalklamm (Ausztria) 2010.05.30.
Mit is tehetne az ember egy esősre jósolt hétvégén, mint régi szenvedélyének hódolva meglátogatja egyik legkedvesebb szurdokát, és túrázik egyet benne? Annál is inkább teszi ezt, mivel előző nap szerencsésen túlélt egy szakadó esőben elkövetett klettersteig-ot, amitől a parafaktornak megfelelő izomlázai keletkeztek. A jó öreg Schneeberg mindig kedvesen fogad, már ha a tegnapihoz képest inkább csak szemerkélő esőt felfoghatjuk előzékenységnek. Mindenesetre a Weichtal-szurdok borongós időben is csodaszép, vadregényes, és izgalmas mély szorosaival, meredek, égbe nyúló falaival, láncaival, patakban lépkedő, óriás kövek alatt átbújva kijutó útjával. Tovább a Weichtalklamm-ba Képek: Weichtalklamm










Piecky (Szlovákia) 2010.01.30.
                                                                  
Miután két napig próbálgattad a hótalpazást az ötven centis porhóban, elgondolkodsz a túrázás szépségein. A harmadik nap persze rájössz, hogy eltelt az újabb vakáció, és még szinte semmit nem láttál. Muszáj egy teljesíthető, de azért kellően vonzó célt találni: irány a Piecky! Pila falucska hó alatt is csodaszép lehet, jeges szurdokot már úgyis rég láttál, az út pedig nem túl hosszú vagy nehéz. A fiúknak sem kell több. Gyűlölt hótalpainkat ezúttal a kocsiban hagyva vágunk neki.
Tovább a Piecky-be Képek: Tátra és Piecky













Tormauer (Ausztria) 2010.01.24.
Általában ezzel a túrával kezdek, ha a környéken járok. Több előnye is van. A vonala mentén közlekedik az Ötscherbahn keskeny nyomtávú, szépséges helyeken haladó vonata, ezért nem okoz gondot az útvonal megtervezése. Hatalmas sziklái között pedig két vízesésben is gyönyörködhetünk, a bő vizű Trefflingfall hosszan, kanyarogva leomló, és a Lassingfall magasról, keskenyen csordogáló látványában. Bemelegítésnek, és élménynek is fantasztikus. Ezúttal azonban a második napra hagyjuk, mert vasárnapra jósolják, hogy végre felszáll a köd, és a napsugarak a völgyekbe is beszűrődhetnek. Tovább a Tormauer-be
Képek: Tormauer





 

Szlovák Paradicsom Ősszel (Velky Sokol, Piecky, Hernád-áttörés, Klostorisko, Maly Kysel) 2009.11.21-22.
Egyre rövidebbek a nappalok. Fagyosak a reggelek, és csak néha színesíti napsütés a túrákat. Olyan helyszínt kerestünk hát, ami nincs túl messze, jól ismerjük, és az utak nem túl nehezek, de azért tartogatnak kihívásokat. Ilyen jolly joker a Szlovák Paradicsom.
 
 







 


 

Sucha Bela, Piecky (Szlovák Paradicsom) 2009.09.12-13.
Itt aztán van látnivaló. Ha valaki szeret közel lennia  dolgokhoz, az ilyen helyken megérezheti, milyen a víznek áttörni a sziklán, lezuhanni a mélybe, és ott vájni tovább a követ kerekre, simára. Hogy milyen a fának kapszkodni, dölni, forgáccsá törni aztán. Tovább a Sucha Bela-ba és a Piecky-be 
 
 
 
 
 
 
 
 

 


 

Hernád-áttörés, Sólyom-völgy (Szlovák Paradicsom) 2009.08.21.
Egy csomó képet láttam már a Hernád-áttörésről. Mindegyiken vaslépcsők voltak a meredek sziklafalon, a folyó felett. Ezek alapján afféle vad helynek gondoltam ezt a szurdokvölgyet. Nem is tudtam semmi ellenérvet felhozni, mikor a hosszú hétvégén megláttam, hogy egy csapat túrát szervez ide, azonnal csatlakoztam. Tovább a Hernád-áttörésbe és a Sólyom-völgybe
 
 
 
 
 

 
 

 

 

Trefflingfall -Tormauer-Lassingfall (Ausztria) 2009.05.01.
A tavaly őszi tapasztalatok azt mutatták, ez a hely olyan, ahová többször is érdemes elmenni. Nagy magasságból alázuhanó vízesések, több mint száz méter magas falakkal határolt, csodálatos szurdokvölgyek, osztrák alapossággal rendbetett és jelölt útvonalak. Tovább a Tormauer-be
Képek:Ötscher 
 
 
 
 
 
 
 


 
 

 

Ötschergraben (Ausztria) 2008.10.25.
Sajnos nem ébredtünk napsütésre. Sötét felhők lógtak az égen, a párásság nem akart szűnni. Az aznapra tervezett túrát erősen fontolgattuk, mert a Gemeindealpe-ról (1628m) akartunk indulni. De minek liftezzünk a hegytetőre, ha úgysem látni fent semmit? Szerencsére a háziak fia fenn dolgozik, így egy hívással kiderítették: fenn süt a nap. (A sílift szezonon kívül csak hét végén jár, és csak felfelé 7 euroba kerül) Így hát következett negyed óra utazás a semmiben. A hegy tetején pedig a szikrázó, ragyogó napsütés a fehér felhőpaplan fölött. Csak a magas hegyek csúcsai látszottak ki a vattacukorból. Varázslatos látvány volt, ahogy percről percre fogyott a gomolygó fehérség, és egyre több látszott a hegyekből. Egy óra múlva az Ötscher patak völgyét is tisztán láttuk, ekkor elindultunk lefelé. Az út egy kilométer alatt 1000 métert ereszkedik, ez egy elég húzós szakasz, de aztán jólesik megpihenni a Schutzhaus Vorderötscher-nél, egy szép kis rét szélén. Innen már nincs messze Az Ötschergraben, a legszebb szurdokvölgy, amit valaha láttam. Először A Schleierfall magas sziklafalát nézhettük meg, bár elég kevés víz volt benne. Majd meredek sziklák között halad végig az út, egészen a Mirafall-ig, ami kevésbé száraz időben még lenyűgözőbb lehet. De azért így is döbbenetes. Az Ötcherhias-nál jobbra vettük az irányt, mert szinte sötétedett. Mitterbach felé tartva hamarosan a Stausee-hez érkeztünk. Az innen folytatódó csodaszép útból sajnos már sokat nem láttunk, mert teljesen ránk esteledett. Képek a Fotó galériában. Képek: Ötschergraben Video: Ötschergraben GemeindealpeTérkép: Ötschergraben térkép
 



 
Lassingfall-Tormauer-Trefflingfall (Ausztria) 2008.10.24.
Az érkezés napján jól elvacakoltunk a szálláskereséssel, ami padig Mitterbach-ban nem is olyan nehéz. Az aprócska település tele van panziókkal, és a magánházaknál is akadnak szállások, 16 és 26 euro/fő/éj körül. Végül a főút Ötcher felőli oldalán egy kicsit az úttól távolabb eső házban, a Konstanze nevű helyen szálltunk meg, 20-ért. Este még szétnéztünk Mariazell-ben, reggeli után pedig nekivágtunk az első útnak. Wienerbruck vasútállomásán hagytuk a kocsit, gondolván, hogy legfeljebb majd vonattal visszajövünk érte. A szépen kitáblázott út előbb elvezet a vadregényes Lassingfall mellett, majd egy helyes múlt századi erőműnél lyukad ki. Innen választani lehet, hogy a Tormauer, vagy az Ötchergraben felé vesszük-e az irányt, mi jobbra indultunk, ahogyan terveztük. Az út egészen hosszan vezet az Erlauf folyócska völgyében, hatalmas sziklafalak között. A szurdokból az idilli Erlaufboden falucskába érkeztünk, ahonnan egy ideig a műutat követtük egy darabig. Az Alte Schule múzeumépülete után tér le a 277-es túristaösvény, de itt már a Trefflingfall is ki van írva. Végig a folyóvölgyben halad az út, így nincs nagy szintkülönbség. Hamarosan elhaladtunk a Teufelkirche mellett, ami tulajdonképpen egy érdekes alakú szikla, állítólag a birkát terelő parasztok annak idején áldozatot mutattak be itt az ördögnek, hogy megkímélje a nyájat. Végtelennek tűnő séta után érkeztünk meg végre a Trefflingfall-hoz, ekkorra a vízesés-küszöbünk is nagyot ugrott, mivel útközben jó pár mellett elhaladtunk. Ennek ellenére tátva maradt a szánk: ameddig a szem ellát felfelé, ömlött le a víz. Az út vissza Puchenstuben felé a vízesés mellett vezet, így végig megcsodálhattuk, ahogy kanyarogva tör magának utat, zúg és dübörög a köveken. Itt egy erős kaptató következett, és innen már végig emelkedett az út, hol enyén, hol erősebben. Treffling település maga is megér egy misét, meg is fogadtuk, hogy legközelebb valami ilyan helyes kis falucskában veszünk ki szobát. Puchenstuben-be sötétedéskor érkeztünk, és rohantunk a vonathoz. Ami nem jött. Utolsó vonat révén, (18.28) ezt nagyon rossz viccnek éreztük. 20 km körül gyalogoltunk aznap, semmire sem vágytunk, csak a kocsira, és egy kocsmára. 20 perc várakozás után elindultunk vissza, a falu irányába. Félúton jártunk az erős kaptatón, amikor félreismerhetetlen zajt fallottunk: vonat is sín közötti csikorgás hangját. Az utolsó erőnkkel rohantunk vissza. "Maguk nem tudják, hogy felújítják a pályát? Állandóan késünk mostanság.."-ezzel fogadott a kalauz. Képek: Lassingfall, Tormauer, Trefflingfall Video: Trefflingfall
 


 

Tar-pataki vízesés (Szlovákia) 2008.08.21.
Ótátrafüredről (Stary Smokovec) indul az út, gyalog is lehet menni, de érdemes kipróbálni a drótköteles kisvasutat a Bilikova menedékházig, mert úgyis aszfalt vezet odáig. Gyalog eléggé unalmas, de lefelé lehet helyes kis rollereken gurulni.
Onnan a zöld jelzést követve hamarosan elérkezünk a Tar-patakhoz, ez kicsit meredekebb út, de megéri.
A Tar-patak egy jó nagy vízhozamú folyó, hatalmas, simára kopott kövek között meredeken zúdul le. Egészen közel lehet menni, itt-ott bele is lehet mászni. Párszáz méter hosszan lehet követni a vonalát, és gyönyörködni benne.
 Mi a piros jelen indultunk tovább a Zamkovszky menedékházhoz. A menedékház alól jobbra induló piros úton nem sokat kell menni, hogy elérjük a Lomnici-kilátót, ami tulajdonkáppen egy szép fekvésű szikla.
A menedékház jó nagy forgalmú hely, szobához ebben a szezonban csak foglalással jutni. De 200 koronáért alhattunk a hajópadlón a söntésben tizenvalahányadmagunkkal. Képek: Tátra






 

Weichtal (Ausztria) 2008.05.24.
Könnyen megtaláltuk Kaisebrunn mellett a Weichtal parkolóját, és nagy lendülettel vágtunk neki ennek az útnak. Elmulasztottuk ugyanis megnézni a szintkülönbséget, ami vagy 900 m. Amíg a szurdokot mászod, fel sem tűnik, hiszen tényleg izgalmas helyeken jársz. Hol egy hatalmas, beszorult kő alatt, hol egy magas létra tetején, hol egy keskeny, mély hasadékban. Csodás a szurdok, bár nekem nagyon hiányzott a víz.
A hőmérséklet 25 és 10 fok között váltakozott, attól függően, hogy éppen a napon, vagy a szurdok mélyén jártunk. Az egyik helyen még pár méter mély havat is találtunk. A szurdokból kiérve erős kaptató indul a Kienthaler menedékházig (1380 m). De érdemes megtenni, bár a kilátást eltakarja egy hatalmas szikla, aminek a védelmébe a hüttét építették. Tehát a feladat a szikla megmászása, ami tériszonyosoknak nem javasolt, bár láncokkal szépen kiépítették. Ám a tetejéről az egész Rax-fennsík belátható (lásd Video galéria), ami megér egy misét. Lefelé a gyalogutat választottuk, hátha átkapcsolhatunk térdkímélő üzemmódba, de sajna ez is elég gyilkos lejtő. Erősen elgondolkodtunk a túrabotról...
Nagyon finom vacsorát ettünk a méltán népszerű Weichtal menedékházban, és Mixnitz felé vettük az irányt. A környéken utat építő munkások miatt a kocsmában csak egyetlen szállást tudtak ajánlani, viszont fel is hívták az illetőt. Idilli rétre néző, helyes kis szobában ünnepeltük a hősiességünket aznap este, és reméltük, hogy térdünknek sikerül az éjszakai regenerálódás. Képek: Weichtal, Ausztria Video: Rax

 


 

Medve-szurdok (Ausztria) 2008.05.25.
Mixnitzben ragyogó napsütéssel keltünk, és rogyadozó léptekkel indultunk reggel a szurdok felé. Úgy gondoltuk, megyünk, ameddig bírjuk. Nem hittük volna, hogy a közel 700 méteres szintkülönbséget legyőzzük. De kb egy óra gyaloglás után bemelegedtek az izületeink, és a látvány különben is kárpótolt bennünket a sajgó lábak miatt. Vagy egy órás gyaloglás után értük el a szurdok bejáratát, ahol ténylegesen is beléptünk, mert a szurdok egy kerítéssel elzárt területen fekszik, ahová 3 eurós belépőt kell leszurkolni. Érthető módon, hiszen a 164 különböző hosszúságú és meredekségű létra karbantartása nem lehet egy olcsó mutatvány. Az út komoly vízesések (a Nagy vízesésről video a Video galériában) mellett halad el, és valóban fantasztikus, de rengetegen járják így hétvégén, és mivel mi igazi csigatempót választottunk aznapra, csak kerülgettek bennünket a fürge osztrákok.
A hütténél káposztát és wurstot ettünk, így teli gyomorral vágtunk neki az óvatos ereszkedésnek. Nem úgy a bringások, akik párszáz méter megtétele után száguldottak el mellettünk. Lefele araszolva több helyen sem akartunk hinni a szemünknek, hogy ezen az úton kerékpárral el lehet menni. Pedig ott mentek, itt-ott látszott a kerekek nyoma. A tisztásokon hegyi kecskék legeltek, és nem nagyon zavartatták magukat a csodálkozó túristáktól. Egyikük igazi modellalkatként fotóztatta is magát. Képek: Medve-szurdok, Ausztria Video: Medve-szurdok





 

Dedinky, Zejmarska roklina (Szlovákia) 2007.11.30.
Ez a gyönyörű, kiépített szurdok a szlovák paradicsomban található, és a Dedinky faluból (Dobsinától kicsit északra fekszik) induló túristaút vezet hozzá. A tó melletti parkolóból startolva, és átkelve egy dombon, a szomszédos falu mellett elhaladva könnyen meg lehet találni a bejáratát. Egy viszonylag könnyű túra megmászni a szurdokot, de csodaszép, bár én eddig mindkétszer érdekes időben voltam: májusban esőben, novemberben fagyban. De ez csöppet sem csökkentette az élményt, sőt!
Fenn a tisztást elérve érdemes kicsit megpihenni a réten. Állítólag voltak már, akik látták működni az onnan induló felvonót, amivel akár vissza is lehet ereszkedni a faluba.
Gyalog szinte ugyanott kell visszindulni, ahol kibukkantunk a tisztásra, a zöld túristajel visszavezet az erdőn át Dedinky-be, ahol mindig lát valami érdekeset az ember: hol egy házilag összetákolt kistraktort, hol egy színes pillepalackokból készült szélforgót.:)