Egyéb túrák Magyarországon




Börzsöny Blue 2010.05.15.

Nógrád - Saj-Kút - Csóványos - Nagy-Hideg-Hegy - Kisinóc
Persze, hogy egy újabb KÉK túráról van szó, bár ennél a szervezést még az időjárás is súlyosbította. Nem beszélve arról a bokatörésről, ami az indulás után mintegy három kilométerrel esett meg, valamint a túravezetőnk botrányos körülmények közötti eltűnéséről a sötétedő, szélfútta, víz-áztatta erdőben. De volt ott igazi, ízletes forrásvíz is, meg hősiesség, a férfiaké, no meg a lányoké, némi pálinka, átkelés a patakon korlát mentén, átugorva, átgázolva, kimászás a kilátó tetejére a semmiben a felhő közepén, manó-lakta borongós hangulat, meg harsány röhögés is. Ahogy az lenni szokott. Képek: Börzsöny Blue







Bükk 2010.05.01.
Bánya-hegy - Kecskeláb-rét - Nagy-Mező - Semmi-Bérc - Nagy-Kopaszhegy - Cserepes-kő - Vörös-kő - Őserdő - Tar-kő - Bánkút - Nagy-Mező - Törökút - Bánya-hegy
Sohasem képzeltem vurslival meg sörözéssel a majálist, a felállított májusfák és a kirakodóvásárok sem vonzottak soha. A politikai gyűléseket pedig, ha lehet, még messzebbről elkerülöm. Persze úgy sem képzeltem, hogy degeszre megrakott hátizsákkal nekivágjak a Bükk- fennsíknak, és a verőfényes, harsogó zöld erdőkben, a hullámzó, virágzó fennsíkon két napig meneteljek, a Vörös-kő kilógó ormán megaludva. Egyszerűen csak így lett. Képek: Bükk-fennsík






3 nap a KÉKen pálinkával  2010.02.26-28.

Újhuta- Károlyfalva és Újhuta- Regéc
Ha Remeron túrát szervez, az már eleve gyanús, de ha a túra nevében még a „pálinka” kifejezés is szerepel, akkor tudhatod, itt az idő, hogy felkösd a nadrágszíjat, és elkezdj gyakorolni egy igazán ütős magánszámot az esti bash-hoz, magadhoz vedd az összes esővédő felszerelésedet, bőven pakolj a táskádba fejfájás- és röhögőgörcs-csillapítókat, és felejts el mindent, amit eddig a civilizált túrásáról gondoltál. Ugyanis biztos lehetsz benne, hogy árkon-bokron-patakon át, évszaktól függően sárban vagy hóban, esetleg mindkettőben fogsz csúszkálni hosszú-hosszú kilométereken keresztül a sötét erdőben, némi szeszes kábulattal a fejedben, hogy „jé, ez is én vagyok… de hogy mehettem ebbe bele?”. Ám ez a túra a legdurvább várakozásaimat is felülmúlta. Tovább a KÉKen




 
KÉK (Hollóháza - Nagy-Milic - Füzéri vár) 2010.01.16.

Vannak emberek, akiknek valami számomra teljesen érthetetlen indokból roppant fontos, hogy egy kisalakú füzetbe különböző helyeken mindenféle pecséteket gyűjtsenek. Különös foglalatosság. Még az a szerencse, hogy ezek a furcsa figurák a cél elérése érdekében hajlandóak energiát fektetni egy-egy túra megszervezésébe és lebonyolításába is. Ilyen személy Remeron is, akinek legutóbbi túrájára igen sokan verődtünk össze, jómagam a gondtalan sodródás, a szépséges túraútvonal, és a pálinkás jó hangulat reményében.

Tovább a Zemplénbe Képek: KÉK Zemplén

 

 

 


 



Két és fél nap a Bükkben 2009.12.11-13.
Hogy ki rontotta el? Ki emlékszik már? Tény, hogy a véletlenek valamilyen misztikus összejátszása folytán mi mindannyian belekeveredtünk az események hálójába, és őszintén szólva egyikünk sem bánta.  Csak az a fránya szervezés, az nem akart nekem összejönni. Mert ha már megyek, akkor ugye legyek ott végig lehetőleg. Szabadságom kivéve, az rendben, de hogy miféle indokkal mondjam le az aznapra szervezett programot? Végül minden a kezemre játszott, a pénteki program magától ugrott, így ott tudtam lenni 3-ra a megbeszélt helyen, Egerben.  Tovább a Bükkbe Képek: Bükk






 

Szelcepuszta – Szádvár 2009.11.08.

Szép, szürke, csepergő napra ébredtünk. Mivel nem terveztünk erre a napra húsz kilométernél többet, tulajdonképpen nem is aggódtunk az időjárás miatt. A tervezett útvonalunk Szelcepuszta – Derenk, romfalu – Szádvár volt, majd könnyed kerülővel vissza. De hozzádobtunk még 5 km-t, a sorompóra való tekintettel. Tovább Szádvárra

Képek itt: Szádvár 

 
 
 

 
 

 
Királyháza - Csóványos 2009.10.24.
Ha már sem a Kis-Fátra, sem a három napos Zemplén nem jött össze a hosszú hétvégére, legalább szombaton túrázzunk kicsit. Legyen mondjuk a Börzsöny, nem baj, ha nem süt a nap, de legalább hideg sincs, és gyönyörű az őszi erdő. Tovább a Csóványosra
Képek itt: Csóványos 
 
 
 
 
 

 

 
Mátraszentlászló - Ágasvár 2009.01.02.
A mátraszentlászlói Vöröskői-kilátó az egyik pont, ami mindenképpen érdemes felkeresni annak, aki a környéklen jár. Mi is felmentünk, bár messzire nem láttunk. A napsütés csak másnap érkezett, hogy ragyogni kezdett a zúzmarás erdő tőle. Mámoros lélekkel tettük meg a közel 5 km-es utat Ágasvárig, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a Mátrára. Érdemes út közben felmászni minden sziklára, ezekről inkább északra látni jó messzire. A kék túra útvonaláról a kék háromszögre tértünk, majd az ágasvári csúcs után a hegy alatti menedékházban ittunk igen finom forralt bort. A zöld négyzeten indultunk vissza,  a Csörgő-patak völgyében, ahol nemcsak jeget és vizet, de egy helyes mufloncsordát is láttunk. Sajnos elmenekültek hamar. A zöld kereszt vonalán folytattuk utunkat, ami visszavezetett bennünket pont a mátraszentistváni sípályára. Képek:Mátraszentlászló Térkép:  Mátraszentlászló-Ágasvár




 
Csobánc 2008.10.12.
Némi toporzékolás árán sikeres volt a 10 órai start. Mivel Veszprémből indultunk, hogy a legszebb tájon közlekedjünk, Dörgicse felé vettük az irányt.
"A középkori egyházi építészet szép emléke az itt található XIII. századi alsódörgicsei templomrom, mely az érett román stílus jegyeit mutatja. Tornya ikerablakos és a hajó teljes szélességében helyezkedik el. Szentélye egyenes záródású. A Gernye oldalában megmaradt ormfalával messzire látszóan magasodik a falu fölé."- olvasom utólag a település honlapján. Mi csak azt láttuk, hogy van ott fenn valami, ami érdekes lehet. Nem csak érdekes volt: olyan komoly energiákat éreztünk a helyen, hogy mindketten meditálni vágytunk. Fantasztikus volta harmatos fűben mezítlábazni, feltöltődve indultunk tovább. De annak is javaslom a domboldalt, aki csak egy jót piknikezne szép kilátással.
A Balatonhoz érve tejködbe futottunk, és menekvésképpen módosítottunk az útvonalon. Szigliget helyett a Csobánc-ot céloztuk meg, ami legalábbis naposnak tűnt.  Valóban az volt, úgyhogy párszáz méter gyaloglás után már lekívánkozott a nadrágszáram, amit le is szereltem. Ez jó döntésnek bizonyult az emelkedőn és a réten, de a kökényesben kevésbé tűnt ésszerűnek. Aki lusta visszaszerelni, az összekarmolódik, vontam le a tanulságot, és inkább kihátráltam a bozótból. Vagy egy óra hosszat drukkoltunk a siklóernyősöknek, akik dacolva a termikhiánnyal, újra és újra startolni próbáltak.
Visszafelé az ún. Kőomlás mellett haladtunk el, ami egy nagyon érdekes jelenség: oldalról egy rakás kőnek tűnik, felmászva rá azonban kiderül, hogy egy töredezett kőfennsík. Kialakulására nézve üledékes kőzet, amely a vulkáni tevékenység hatására kristályossá vált, ami megakadályozta ugyan az elporladását, de az erózió mégis felszabdalta. Jó kis gombák termettek rajta, különösen két hatalmas őzlábgomba ragadott meg.
Sajna már csak egy jó kis naplementenézésre maradt időnk a szigligeti várból, mert ránk sötétedett. Köszönet a gyönyörű időjárásnak!
Képek: Csobánc



 
Tihany 2008 tavasz
Tavasszal három napot Tihanyban töltöttünk. Azóta is szerettem volna megírni ezt az élményt, de valahogy mindig elmaradt. Három egymást követő hétvége, és nem tudtunk betelni a környékkel. Ugye mindenki járt már ott? Hát én is. De így még soha nem láttam. Őszintén szólva nem is igen érdekelt. A műútról, a faluból nem tűnt valami izgalmasnak. Persze, hallottam már a gejzírkúpokról, a Külső-tóról, a Csúcs-hegyről, de még egyszer sem néztem meg közelről. Most sem terveztünk három naposra. Csak jó idő lett, és elindultunk megnézni Tihany környékét.
Biciklivel terveztük az első utat, és bár sok bringással találkoztunk, meggyőződésem, hogy Tihanyt gyalogosan érdemes felfedezni. Semmi bajom a két kerékkel, még akkor sem, ha én csak afféle alföldi vízszintesen-kerekező voltam mindig is. De lépten-nyomon valami szépségbe botlottunk, és mire belelendültem volna a tekerésbe, máris meg kellett állni. A Belső-tó mellett elhaladva, a szürke marhákat bámultuk meg először, majd balra kerülve a karámot, az Aranyház nevű gejzírképződmény felé vettük az irányt. Innen készült ez a kép is. Nagyjából az egész félsziget belátható fentről. Mivel szépen ki van táblázva az út, minden látnivalót végignéztünk sorjában. Mi a Lóczy tanösvényhez képest visszafelé tettük meg az utat, érintve a gejzírmezőt (megpihenve minden egyes gejzírkúpon, hosszan figyelve egy hatalmas gyíkot) és a Szarkádi erdőt, majd az újlaki templomrom mellett leereszkedtünk a Balatonhoz. Képek: Tihany 1
A következő hétvégén Sajkodból indultunk. Keresztülsétálva a bájos kis sajkodi strandon, eldönthettük, hogy a tanösvény felé megyünk-e vagy egyenesen megmásszuk a Csúcs-hegyet. Természetesen ezt választottuk, és bár kilógott a nyelvünk a meredek hegyoldalon, bozótban való mászástól, a fent elénk táruló látvány mindenért kárpótolt. A Balaton Tihanytól nyugatra eső része teljesen belátható fentről, látszik a Badacsony, a Hegyestű, varázslatos.
Képek: Tihany2