Hovatovább‎ > ‎Cikkek‎ > ‎

Felszerelés és egyéb okosságok

Felszerelés és egyéb okosságok (2010)

Szándékosan kerültem eddig a témát, hiszen ki is vagyok én, hogy az alig egy éves túrázós tapasztalatommal osszam az észt, de a múlt heti lengyel-tátrai túránk ráébresztett, hogy érdemes az összes lehetséges fórumot megragadni, és elmondani mindazt, amit eddig megtanultam, vagy ellestem másoktól. 

A lány a hegyen 
Persze nem ő volt az egyetlen, aki hétköznapi öltözékben (térdnadrág, trikó, fehér edzőcipő) vágott neki a Sas-út könnyű vasárnapi sétához semmiképpen sem hasonlítható bejárásának, de ő volt az, akinek kálváriáját közvetlen közelről néztem végig. Az első, könnyű nyári esőt a Fagyott-tavi csorbánál kaptuk, ahol egy mélyedésbe húzódva vészeltük át. Rám ekkor került fel a kamásli és dzseki, valamint a hátizsákra a huzat. A lány és a barátja divatos kis széldzsekit húztak. Az eső elállta után a kamáslit a bokámra hajtogattam, a dzsekit pedig eltettem, így indultunk tovább, ők meg utánunk. Innen már egyre zordabbra fordult az idő, egyre hangosabban morgott az ég, gyakorlatilag felhőben jártunk a gerincen, és alighogy leereszkedtünk a Zerge-csorba keskeny mélyére, kitört a vihar. Három gyakorlottabb lengyel túrázóval és a párocskával együtt heten rekedtünk a csorbában, és úgy döntöttünk, nem mászunk tovább a láncokon az egyre közeledő villámlásban, hanem itt várjuk ki a vihar végét. Én magamra húztam a dzsekit, arra a pelerint, felhúztam a kamáslit és lekuporodtam a többiekkel egyetemben. Az eső előbb csak ömlött, aztán zuhogott, majd megjött a szél is, a villámok pedig 2-3 km-en belül csapkodtak, legalábbis a fény-hang észlelés különbsége szerint. Aztán megjött a jég, és hirtelen 10 fok alá esett a hőmérséklet, borsónyi darabok verték a hátunkat, csattogtak-pattogtak körülöttünk. A lengyel lányt a széldzsekiben már szemmel láthatóan rázta a hideg és a rettegés, a vihar elvonulta után pedig a reszketése ugyanúgy megmaradt, szinte beszélni sem tudott. Szemében a teljes pánik. A három túrázó azonnal nekivágott újra a hegynek, mi nem igazán tudtuk, mit tegyünk. Zoli az egyetlen száraz pulóverének a felajánlását fontolgatta, de leintettem, mert semmit sem segített volna a lányon, neki viszont a kétnapos útra ez volt az egyetlen pótruhája. Szegény lány telefonálni próbált, én csendesen reménykedtem, hogy nem az anyját hívja, mert az biztos sokkot kap, ha megtudja, hol van és mit csinál éppen a kislánya. 
Angolul nem értett, de a mutogatásomból kitalálta, hogy azt akarom, kezdjen el mozogni, guggolásokkal, járkálással. Mint akit hipnotizáltak, öntudatlanul követte a mozdulataimat. Dörzsölgette a kezét is, ahogy mutattam, és végre nekidurálta magát, és utánunk indult a láncok mentén. Nem sok volt már hátra a Zerge-hegyről az Öt-tavi házhoz levezető fekete ösvényig, így bármennyire is ott volt a zabszem a hátsómban, mindig bevártuk őket, így aztán egyre növekvő önbizalommal, egyre jobban bemelegedve jöttek mögöttünk. Elérve aztán a fekete jelet, mi nekiiramodtunk, hogy a szokásos tempónkban jöjjünk le, hiszen már biztonságban tudtuk őket, és közben a nap is kisütött. 
A lány aztán már csak a házban talált rám, a lépcsőn jöttem lefelé, ő meg fel, így aztán odarohant és átölelt, de hogy mit mondott, arról fogalmam sincs. Csak remélni tudom, hogy volt abban a mondatban olyasmi is, hogy bakancs, meg esőkabát. 

Magashegyi nyári zápor, avagy a víz napi körforgása 

Mivel nem vagyok egy meteorológus, elmondom konyhanyelven, amit hallottam erről. Nyáron, különösen nagy melegben erre e jelenségre a magasabb hegységekben mindig számítani kell. A párás reggelek után a levegő gyorsan felmelegíti a meredek hegyoldalakat, ahonnan a víz hirtelen feláramlik, gomolyfelhőkbe gyűlik, amik aztán nem bírják tovább a terhelést, és jól felszakadnak, visszaöntve a vizet a talajra. A jelenség gyakran jár légköri elektromossággal, ami akár csak sima feszültség (például égnek álló haj), vagy villámlás formájában nyilvánul meg. Az esetek túlnyomó többségében az általunk is tapasztalt borsónyi méretű jégeső, és az erős, akár 15-20 fokos lehűlés is kísérője lehet a zápornak. Bizonyos időszakban ez teljesen mindennapos esemény 2000m körül. A vihar hirtelen jön, és úgy is múlik el. Ha eleve párás a reggel, már 7-8 óra tájban gomolyfelhők gyülekeznek a hegyek csúcsai körül, kezdj el gyanakodni. Különösen intő jel, ha a felhő a hegy egyik oldalán szemmel láthatóan felfelé gomolyog, és próbál áttörni a hegy túloldalára. Amikor már egyre sötétebbek a felhők, és morogni kezd az ég, itt az ideje felvenni az esővédő felszerelést. 

Bakancs 

Az enyém egy kívül-belül bőr Lowa, de szerintem az egyetlen szempont, hogy jó erős legyen, kényelmes, és jól fogja a bokát. Az én bokámat már legalább négyszer-ötször mentette meg egy jó kis rándulástól, ficamtól vagy töréstől a bakancs, de álljon itt intő példaként túratársunk esete is, akit egy teljesen sík, ámde eléggé sáros terepen – sportcipőben - tett rossz lépése után a csapat többi tagja szó szerint a hátán vitt le a hegyről a mentőig, hogy aztán a váci kórházban titániumot operáljanak a lábába. 
Szintén fontos szempont, hogy jól válaszd meg a méretet, mert kellemetlen dolog egy túra után a vért mosogatni a cipőből. Érdemes hát akkorát venni, hogy a téli vastag zokni is beleférjen. A márka néha sokat mond a minőségről, de ismerek olyan túrázót, aki az általam preferált cipőjét soha nem tudta betörni, pedig az említett lábbeli az én csontjaimat már az első viseléskor se nyomta. Szóval ahány láb, annyiféle, és mindegyikre más bakancs való. Szerintem nem kell sajnálni rá az időt, és a vásárláskor minél többet benne tölteni, akkor nagyobb az esély, hogy jól választunk. 
Én az ápolást és az impregnálást egy lépésben végzem, a lovas boltban talált méhviaszos bőrzsír segítségével (250g kb. 2000Ft, amivel messze veri a túraboltokban kapható drága szereket), de ez a módszer nem használható a goretex-es cipőkre. 
A bakancsomon látható számtalan horzsolás tanúskodik róla, mennyire hasznos tud lenni egy ilyen darab, nem beszélve arról a tulajdonságáról, hogy sima, igen meredek köveken is jól tapad a talpa, és hogy akár keskeny résbe, vagy egészen hegyes kőre lépve is biztonságosan, stabilan állok benne. Még a legrövidebb hazai túrán sem viselek mást a lábamon, mint a bakancsomat. 

Kamásli 

Igen, nyáron is! Ez a praktikus darab ugyanis nemcsak arra jó, hogy megvédje a nadrágszáradat a sártól és hótól, hanem azt is képes megakadályozni, hogy az eső a lábszáradról a bakancsodba folyjon. Hiszen hiába minden impregnálás és magas technológia, ha zuhog az eső, és te rövidnadrágban vagy, a cipőd felülről nem védett. 
Én már akkor felveszem a kamáslit, amikor még csak szemerkél az eső, vagy esélyes, hogy hamarosan rákezd. Kérőbb ugyanis a körülményes felszerelés miatt lehet, hogy inkább hagynám a francba, pedig kár lenne, hiszen a bakancsra holnap is szükségem lehet. Ha mégsem esik, akkor sincs baj, a kamáslit egyszerű visszahajtogatni a bokára, és innen már bármikor egy pillanat alatt felhúzható és a lábszárra erősíthető. 

Esőruha 
Vettem nemrégiben egy jó kis dzsekit a hozzáillő esőnadrággal. A leírás szerint vízhatlan, lélegző, meg mittudoménmég miket tud. Egy azonban biztos: az igazi zuhogó esőben ez is átázik. Már csak azért is, mert a hátizsák és a hátad közé befolyik a víz, és ott megáll. Szóval szemerkélő, csapkodó esőben hiszek benne, de ha nyílt terepen ér az igazi zuhé, mindig előveszem a pelerint. Az esőruhának nyáron még az is hátránya, hogy lélegző anyag ide vagy oda, rettenetesen lehet benne izzadni. Láttam olyat, hogy zápor után a ruha belülről ugyanolyan vizes volt, mint kívülről, pedig nem is ázott át. 

Pelerin 

Nagyon bután néz ki, de roppant hasznos darab. Jó esetben alá fér a hátizsák (ha nem, meg se vedd). Az enyém egy darab gumiszerű anyag, egy ráapplikált kapucnival, és oldalt négy patenttel, de ennek több hátránya is van. A Kalbling-on egy nagyobb vihar egyszerűen kitépte az egyik patentot, azóta a pelerinem egyik oldala libeg-lobog, ami esőben nem egy nagy előny. Másik kellemetlen tulajdonsága, hogy a kapucniját nem keretezi szemellenző, így az eső egyszerűen az arcomba folyik. Ez a jelenség egyébként a baseball sapka egyidejű viselésével elkerülhető. Ha túl hosszú a pelerin, az se jó, mert nem látod, hogy hova lépsz, ha viszont túl rövid, jól elázik a lábad. Leginkább a térd alá érőt szeretem, de menetelés közben az is eléggé nagy akadály tud lenni. 

Hátizsák 
Van egy fura alakú, 33 literes zsákom, ami még sohasem hagyott cserben. Kényelmes a pántozása, megfelelő helyen vannak rajta a csípő- és mellhevederek, és klassz a mérete. A csípőpánton kisebb zsebek vannak, amikbe papírzsepi, fényképezőgép fér. Ha csak egynapos túrára megyek, kényelmesen bele tudok pakolni mindent, de már három napos túrán is megállta a helyét, amikor matracot és hálózsákot is kellett vinni. Van neki beépített esővédője, de én szinte soha nem hagyatkozom rá, hiszen csak egy egyszerű orkán. No meg persze olyat is láttam már, amikor valaki egy komolyabb hátizsákra csak az esővédőt húzta fel, és aztán 1-2 órát gyalogolt az esőben, és mindene elázott: a hátán keresztül az esővédő aljába folyt a víz, így a hátizsák alja gyakorlatilag vízben állt. Az lett volna a furcsa, ha nem ázik el. 

Baseball sapka 

E ronda darab szellemiségével semmiképpen nem tudok egyetérteni, de meghajolok a praktikuma előtt: nyáron teljességgel nélkülözhetetlen. Mivel én durvább terepen vagy mászáskor nem tudok napszemüveget viselni (egész egyszerűen nem úgy látok benne, ahogy kellene), a sapi ellenzője védi a szememet és az arcomat a fénytől. Persze lehetőleg legyen a sapka fehér, hogy még csak véletlenül se kaphassak napszúrást benne, és legyen az anyaga pamut, hogy felitassa az izzadságot a homlokomról, hogy az akkor se tudjon a szemembe folyni, ha éppen nincs kéznél a kezem, hogy törölgessem a homlokomat. Vannak, akik a kendőre esküsznek, de nekem a lófarkam okán jobban bevált a sapka, a hajam ugyanis stabilan a fejemen tartja, no meg persze a kendőnek napellenzője is ritkán van. 

Fejlámpa 
Mindig, mindenhova. Sosem tudhatod, mi fog történni, hol ér az éjszaka. Nyáron még szerencsére nem volt rá szükségem, de sosem felejtem el azt az őszi estét, amikor a Wachthüttelklamm 26 létráját hárman egy szál gyenge lámpával másztuk meg (tapogattuk ki) lefelé jövet a vaksötétben. Másnap aztán vettem egy jobb lámpát, ami állja a vizet is, és jó sokáig bír világítani. 

Víz 
Nyáron legalább két és fél liter egy napra, amiből egy liter termoszban hűsöl. De előfordulhat, hogy még az is kevés lesz. Kaja nélkül simán elgyalogolsz egy napot, de víz nélkül nagyon gáz. 

Ragtapasz 

Szerencsére még sohasem volt rá szükségem, de többször is akadtak olyanok, túratársak és idegenek is, akiket ki kellett segítenem egy-egy helyes tapasszal. Ha az én tenyerem is úgy nézett volna ki, mint a mezítelen kezű kletterezőnek a KFJ 860 méteres falának a közepén, én is nagyon örültem volna egy ilyen szép kis barna karikának az ujjam körül. 

Kesztyű 
Sokan most biztos azt gondolják, hogy ez bizony úri mulatság. De nálam mindig ott lapul a zsákban, ha sziklák, láncok vagy drótok közelébe megyek. Egyszerű munkáskesztyű ez, persze a jobbik fajtából, és százszor megtapasztaltam már, mekkora segítség tud lenni. Egész más a fogásod, stabilabb és keményebb, ha egy jó kesztyű van rajtad. A tenyere persze legyen megerősített, a háta meg vékony anyagú, hogy ne legyen benne túlságosan meleged. Vannak, akik kerékpáros kesztyűben jönnek el ezekre az utakra, de igazság szerint én máshol fogok, mint ahol a bringás kesztyűk védenek. Láttam már különböző fajtájú, textilből készült, gumis tenyerű munkavédelmi vagy kertészeti kesztyűket is a falakon, de én mindegyikből a hosszú ujjút ajánlom. A legegyszerűbb Ironclad-et választottam, és már több mint fél éve szinte heti rendszerességgel nyúzom a vasakon, köveken, áztatom és szárítom, de még mindig tökéletes állapotban van.
Comments